Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 25 — való családi kötelékből származó és igy megoldásának alapját a családjogban lelő jogvita forog fenn. A családjog pedig a magánjog körébe tartozik. Kivétel csak akkor van, ha ilyen kérdést tételes jogszabály, mely a vitát a közigazgatási hatóság hatáskörébe utal. A jelen ügy tárgyát tevő jogvitára nézve pedig nincs oly tételes jogszabály, mely e vitát a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja. Ugyanis a közegészségügyi rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-cz. 118. §-ának az a rendelkezése, hogy sirok, vagy sirboltok kinyitása, valamint hullák kiásása csak hatósági engedély folytán, az eljárásnál egészségügyi szempontból szükséges, rendeleti uton kiadandó szabályok szigorú megtartása mellett történhetik, valamint e törvény rendelkezéséhez képest a belügyminiszter által legutóbb az 1906. évi 25,857. sz. rendelettel kiadott szabályok, melyek szerint minden emberi hulla elszállításához, valamint a már eltemetett hulla kiásatához és elszállításához avagy újra eltemetéséhez hatósági engedély szükséges és hogy ezt az engedélyt az elsőfokú közegészségügyi hatóságtól kell kérni; csupán a közegészségügyi szempontból szükséges elővigyázati és óvó rendszabályok; a hatósági eljárást és engedélyt ebből a szempontból követelik meg. Ennek körén azonban teljesen kivül áll a jelen ügyben felmerült magánjogi kérdés. A közigazgatási hatóság által adott engedély csakis annak megállapítása, hogy a sírbolt kinyitásának, hulla kiásásának, elszállításának közegészségügyi szempontból akadálya nincs ; de ha eme cselekményeknek valamely magánszemélynek a magánjogra alapított akarata ellenszegül: az ebből keletkezett jogvita a közigazgatási hatóságnak puszta engedélyével eldöntve nincs, mert ennek eldöntéséhez kell az ellenszegülő akarata kötelező rendelkezés is. Tehát nyilvánvaló, hogy pusztán az engedély megadására vonatkozó hatósági hatáskör nem foglalja magában az arra szükséges hatáskört, hogy a különleges esetben felmerült magánjogi vita is ugyanott eldöntessék; vagyis nem foglalja magában azt, hogy áz engedély megadásán felül a közigazgatási hatóság még kötelező rendelkezést tehessen ama személy irányában, aki a sírbolt kinyitását, hulla kiásását, elszállítását magánjogi alapon ellenzi. A szomszédjogon alapuló elhatároló kerítés iránti követelés — a mennyiben azt közrendészeti szempontok nem indokolják — magánjogi [(igény s az ily ügyek elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak. A hatásköri bíróság 1909. évi 57. sz. határozatta: Ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, í. Péter maczedóniai lakos a módosi járás főszolgabírójánál azt a panaszt tette, hogy szomszédja M. György a hiányzó kerítést felállítani nem akarja. A tárgyaláson mindkét fél egyezően előadta, hogy megosztott telek tulajdonosai, a két telket elválasztó határvonalon kerítés készült és pedig az L Péter által készített, a két méter magasságot nem éri el, a M. György által készített pedig egy méter magas. A főszolgabíró a községi építészeti bizottság-véleményének meghallgatása után 1908. évi 2y52. sz. alatt hozott véghatározatával a feleket arra kötelezte, hogy házhelyeik közt levő határvonalon egyenlő arányban, vagyis mindenik fél saját kerítés részét 15 nap alatt két méter magasra emeltesse. Ha ezen kötelezettségüknek eleget nem tesznek, ugy a munkálat hatósági uton vállalkozónak fog árlejtés mellett kiadatni és a leütendő összeg a munkálat megkezdése előtt közigazgatási végrehajtás utján fog beszedetni a jogerős határozatnak M. György nem tett eleget és ellene a végrehajtás elrendeltetett, foganatosítása azonban M. György kérelme és I. Péter beleegyezése következtében felfüggesztetett.