Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 16 — Abban a kérdésben, hogy valamely iparossegéd kórházi ápolási költségeivel terhelhetö-e annak volt munkaadója azon az alapon, mert volt alkalmazottját a betegsegélyzö pénztárnál bejelenteni elmulasztotta: az eljárás a közigazgatási hatóság s legfelsőbb fokban a m. kir. kereskedelemügyi miniszter, nem pedig a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. A hatásköri bíróság 1908. évi 9. sz. határozata: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A jelen esetben az a vitás kérdés döntendő el, hogy egy ipari alkalmazottnak kórházi ápolási költségeivel terhelhető-e annak volt munkaadója azon az alapon, mert az 1891. évi XIV. t.-cz. 26. §-ának rendelkezése ellenére a biztosításra kötelezett volt alkalmazottját, a betegsegélyző pénztárnál bejelenteni elmulasztotta. Az 1891. évi XIV. t.-cz. fentidézett szakaszában a munkaadónak ilyen mulasztását kihágásnak minősiti s akként rendelkezik, hogy a mulasztó munkaadó a kihágásért reá szabandó büntetésen felül tartozik az alkalmazott munkábalépésének napjától a bejelentés tényleges megtörténtéig, illetve a bejelentés elmulasztásának megállapításáig terjedő időre eső járulékokat sajátjából befizetni és azonfelül a bejelenteni elmulasztott biztositandónak a bejelentés előtt bekövetkezett betegségből eredő költségeket, valamint az eljárási költségeket is megtéríteni; 77. §-ban pedig az eme törvény szerint elintézendő ügyeket, a mennyiben a törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1884. évi XVII. t.-cz. VII. fejezetében megállapított iparhatóságok hatáskörébe utalja. Az 1891. évi XIV. t.-cz. 26. §-ában emiitett kihágási ügyre nézve eltérő intézkedést nem tartalmaz s ily eltérő intézkedés az 1898. évi XXI. t.-cz.-ben sem foglaltatik, a mennyiben az ennek a törvényczikknek a 13. §-ában felsorolt esetek közt, a melyeknek végérvényes eldöntését ez a törvényszakasz a közigazgatási bírósághoz utalja, a fenti jelzett kihágás elő nem fordul. De, hogy az 1898. évi XXI. t.-cz. 13. §-ának rendelkezése az 1891. évi XIV. t.-cz. 26-ában említett kihágásra ki nem terjed: ez az 1898. évi XXI. t.-cz. végrehajtása tárgyában 1902. évi 35,000 B. M. sz. alatt kibocsátott törvényen alapuló szabályrendeletből is nyilvánvaló, mert mig az idézett szabályrendelet 49. §-a 3. pontjának negyedik bekezdése szerint a kórháznak abban az esetben, ha a betegről az derül ki, hogy kórházba jutása előtt valamely az 1891. évi XIV. t.-cz. rendelkezése alá eső iparosnál, kereskedőnél, ipari vagy gyári vállalatnál egyhuzamban 8 napnál hosszabb ideig alkalmazásban állott, de munkaadója őt sególypénztárnál bejelenteni elmulasztotta s ezért nem tagja ilyen pénztárnak, az 1891. évi XIV. t.-cz. 26. §-a alapján a mulasztó munkaadó terhére való megállapítása és ettől való behajtása végett az illetékes iparhatósághoz kell fordulnia, addig a szabályrendelet 49. §. 3. pontjának ötödik bekezdésében akként rendelkezik, hogy a pénztári vagy társláda-tag után felmerült kórházi költség behajtására vonatkozó vitás esetek eldöntése az ott megnevezett közigazgatási hatóságok, s utolsó fokon panasz folytán a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. Az előadottaknál fogva ki kellett mondani, hogy az eldöntendő vitás kérdés az 1884. évi XVII. t.-cz. 166. §-ban megállapított iparhatósághoz s ekként harmadfokon a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez tartozik, a ki ebben a kérdésben végérvényesen határoz.