Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

1. Közigazgatási és magánjogi ügyekben. A föszolgabirákat és szolgabirákat adóvégrehajtás alkalmával nem a vármegyei ügyviteli szabályzatban, hanem az 1897. évi 83,873. és az 1901. évi 48,764. sz. pénzügyminiszteri körrendeletben megállapított fuvar- és napidíj illeti meg. Az ebből származó vitás kérdések elbírálása a közigatási bíróság hatáskörébe nem tartozik. A m. kir. minisztertanács 1904. évi november 5-én kelt határozata: Ebben az ügyben az eljárás nem tartozik a kir. közigazgatási biróság hatáskörébe. Az 1896. évi XXVI. t.-cz. 45. szakasza ugyanis kifejezetten csak a törvényhatósági bizottságnak az ellen a határozata ellen ad birósági védelmet, amelylyel a törvényhatósági tisztviselők illetménye ügyében intézkedik, az a körülmény, hogy az illetményekről intézkedő határozat nem a törvényhatósági bizottság, hanem más hatóság hozta, csak akkor nem érinti a közigazgatási biróságnak e szakaszon alapuló hatáskörét, ha a határozatot, amelynek meghozatala a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik, a más hatóság tévesen, t. i. hatáskörén kivül hozta. Ilyen esetben a közigazgatási eljárás hibáit, tehát azt a kérdést is, hogy a közigazgatási hatóságok törvényes hatáskörüket betartották-e, a közigazgatási biróság lenne hivatva felülbirálni és a hibát megfelelő intézkedéssel orvosolni. Ha ellenben a panasz tárgyává tett kérdésben a törvényhatósági bizottság nem intézkedhetnék, mert ez hatásköréből ki van zárva ós a határozatot azért nem a törvény hatósági bizottság, hanem más, nem is törvényhatósági, hanem állami hatóság saját hatáskörében hozta, akkor erre a határozatra a 45. §-ban megállapított hatáskör 19. §. tiltó szabályánál fogva ki nem terjeszthető. Az a körülmény tehát, hogy ebben az esetben N. J. illetményügyóben nem a törvényhatósági bizottság, hanem a pénzügyminiszter intézkedett, csak akkor lenneközömbös a közigazgatási biróság hatásköre szempontjából, ha ez az illetményügy azok közé az ügyek közé tartoznék, a melyekben a törvényhatósági bizottságot hatáskör illeti meg; minthogy azonban vitán felül áll az, hogy a szóban levő utiszámlának megbirálása az 1883. évi XLIV. t.-cz. 78. §-a s a 73,662/83. sz. a. pénzügyminiszteri utasitás EJ melléklete 1—11. §-a értelmében a pénzügyi hatóságoknak hatáskörébe tartozik; ennélfogva a pénzügyminiszternek ebben a hatáskörben tett intézkedése ellen közigazgatási birósági eljárásnak nincs helye. Minthogy továbbá az 1896. évi XXVI. t.-cz. ott, a hol az állami tisztviselők illetményei tekintetében közbevethető jogorvoslatról intézkedik, ezen illetmények fogalmát az 1893. évi IV. t.-czikkre hivat-