Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 127 — az érvényes díjszabási határozmányok alapján fizetendő dijak ós illetékek általában a vasut-intézet magánjogi követeléseit képezik s igy csakis a magánjogi igényekre nézve fennálló törvénykezési eljárás szabályai szerint, vagyis magánjogi per utján érvényesíthetők; ennek folytán vasúti menetdijak és egyéb dijszabásszerü illetékek behajtása nem tartozik a közigazgatási hatóságok illetékessége alá, hanem e készpénzbeni igénveit a vasutintézetnek magánjogi per útjára kell terelnie. Ezen felfogással a tényleges gyakorlat is megegyezik, a mennyiben a m. kir. államvasutak igazgatóságának egy más esetből kifolyólag még 1900. évi szeptember hó 10-én 115,682. sz. alatt kelt jelentése szerint, hasonló esetekben a közigazgatási hatóság közreműködése csupán a személyazonosság megállapítása czéljából vétetik igénybe, ellenben a- követelés behajtása mindenkor a fentebb jelzett módon, azaz az illetékes bíróság utján történik. Oly eset tehát, mint a jelenlegi is, a midőn az általános gyakorlattól eltérőleg az érintett helytelen eljárás tétetik folyamatba, csak elvétve és tévedés folytán fordulhat elő. Mindazonáltal a m. kir. államvasút igazgatóságát egyidejűleg utasítottam, hogy a fentiek értelmében közegeit megfelelően tájékoztassa. Ha az alispán a számvevőséget utalványának «rendeletre» való előjegyzésére utasítja: a számvevőség közvetlenül tartozik jelentést tenni az érdekelt miniszternek. A m. kir. pénzügyminiszternek 1907. évi 80,700. sz. alatt kelt határozata : A vármegyei számvevői utasítás 40. §-a intézkedést tartalmaz arra az esetre, ha az alispán által kiadott utalvány tulkiadást, előirányzat nélküli kiadást vagy meg nem engedett hitelátruházást foglalna magában, vagy ha az alispán az utalványozással hatáskörét túllépné, vagy ha az utalványozás más tekintetben törvény- vagy szabályellenes lenne. Ily esetekben ugyanis kötelessége a számvevőségnek, hogy az alispánt magára az utalványt tartalmazó ivre írandó észrevétel utján figyelmeztesse és kérje, hogy a mennyiben az utalvány az észrevételek daczára is változatlanul fentartatnék, a kérdés eldöntés végett az illetékes miniszterhez felterjesztessék. Ha pedig az alispán a számvevőséget az utalványnak «rendeletre» való ellenjegyzésre utasítja, a számvevőségi főnök kötelezve van arra, hogy a «rendeletre» való ellenjegyzéssel ellátott utalványozásokat az ellenjegyzéstől számított 48 óra alatt az érdekelt miniszter tudomására hozza. A számvevőségek (kirendeltségek) azonban a hivatkozott utasítás 40. szakaszának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem értelmezik helyesen, a mennyiben egy részük a felettes pénzügyigazgatóság, más részük pedig az alispán utján hozza a «rendeletre» való ellenjegyzéssel ellátott utalványozásokat az érdekelt miniszter tudomására. Már pedig a szóban levő rendelkezéseknek az az értelmezés tulajdonítandó, hogy a vármegyei hatóságok ((rendeletre* történt számvevőségi előjegyzése mellett kiadott utalványozásairól a számvevőségek (kirendeltségek) közvetlenül tegyék meg jelentéseiket az érdekelt miniszterhez. A közszolgálat érdeke ugyanis azt kívánja, hogy a szabályoktól eltérő intézkedések lehetőleg gyorsan jussanak a miniszter tudomására, a közvetítő fórum utján való felterjesztés pedig esetleg oly késedelmet okozhat, hogy a hiba helyrehozása iránt vagy éppen nem, vagy kellő időre nem lehetne intézkedni. Ennélfogva a belügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg utasítom a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségeket (kirendeltségeket), hogy valahányszor a fentebb emiitett esetekből folyólag az