Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 124 — miniszter úrhoz intézett átirata szerint a szászvárosi rendőrkapitányságnak abbeli kérelmét, hogy a rendőrségek és királyi ügyészségek az általuk, bérelt távbeszélő állomásokat, melyeket a megállapított évi előfizetési dijak ellenében jelenleg csak a vármegye területén belül fekvő távbeszélő központokkal való beszélgetésre használhatnak, közrendészeti és bűnügyekben ezentúl a megye határain kivül is dijtalanul, vagyis az ezen viszonylatokra megszabott külön beszélgetési dijak felszámitása nélkül vehessék igénybe: nem teljesítheti. A közhasználatra szánt állami távbeszélőnél ilyen díjmentesség ugyanis egyáltalában nincs. Olyan rendkívüli alkalmakkor azonban, a mikor a telefonon való érintkezés közveszély, baleset vagy elemi csapások eseteiben, vagy pedig az állam biztonsága érdekében híradás vagy segélykérés czéljából válik szükségessé, a fennálló szabályok értelmében korlátozás nélkül bárkinek, tehát a rendőrségnek és királyi ügyészségeknek is jogában áll, hogy az összes távbeszélő berendezéseket, tehát első sorban a náluk bekapcsolt hivatalos távbeszélő állomásokat, a szóban levő távolsági forgalomban dijmentesen vehessék igénybe. E rendelkezés alapján ennélfogva bekövetkező szükség esetén a jelzett hatóságoknak már most is módjukban áll, hogy a jelzett esetekben, a közérdekből szükséges legsürgősebb intézkedéseket távbeszélőjük igénybevételével idejekorán dijtalanul megtehessék. Miután ennél nagyobb kedvezményt — a közönség, illetve a többi hatóságok és hivatalok rovására — a magánforgalom akadálytalan lebonyolításának veszélyeztetése nélkül a rendőrség és a ügyészség részére sem engedélyezhet, magától értetődik, hogy mindazon esetekben, a mikor a rendőrség és kir. ügyészségek a közhasználatú távbeszélőt a fentebb előadott rendkívüli esetektől eltérő rendes hivatalos szolgálati (pl. bűncselekmények iránt folyamatba tett nyomozási stb.) ügyekben saját vármegyéjük határain túlmenő beszélgetésekre veszik igénybe, az erre nézve szabályzatilag megállapított beszélgetési dijakat — a többi állami, városi stb. hatóságok és hivatalok módjára — ők is fizetni kötelesek. Ha a közigazgatási bizottság a főszolgabírónak a vadászati bejelentés láttamozását megtagadó határozatát megváltoztatja, ez ellen a főispánnak sincs panaszjoga. A m. kir. közigazgatási bíróság 1907. évi 835. sz. kelt határozata: A közigazgatási bíróság dr. V. L. vadászati jegyét benyújtott bejelentésének láttamozási ügyét, melyben a járási főszolgabíró 1906. évi 3189. sz. alatt a láttamozási megtagadta, a megyei közigazgatási bizottság pedig 1906. évi 1262. sz. alatt kelt végzésével a láttamozást elrendelte, a vármegye főispánja által beadott hatósági panasz folytán, 1907. évi február 26. napján tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, következőleg végzett : A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszt hivatalból visszautasítja. Indokok: Eltekintve attól, hogy a járási főszolgabíró határozatának az illetékes felebbviteli hatóság, a közigazgatási bizottság által történt megváltoztatását a főszolgabírói hatáskör megsértésének tekinteni nem lehet, a panaszt azért kellett hivatalból visszautasítani, mert az 1896. évi XXVI. t.-cz. 81. §-a I. 2. pontja értelmében a közigazgatási bizottságoknak csak olyan határozatai ellen adható be bírósági panasz, melylyel ez a vadászati bejelentés láttamozását megtagadó, illetőleg a már kiszolgáltatott vadászati jegy visszavonását elrendelő elsőfokú határozatot jóváhagyja, már pedig jelenleg ez az eset nem forog fenn, mert a közigazgatási bizottság a főszolgabírónak a vadászati bejelentés láttamozását megtagadó határozatát megváltoztatta.