Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 112 — magukból is megállapítható, hogy a választóképességnek első kelléke a fiumei községi illetőség — a Statútumnak a választási lajstromokról és a választók egybehivásáról szóló 35., 36. és 38. §-ai is mutatják, hogy a Statútum csakis a fiumei illetőségű egyéneket tekinti olyanoknak, kiknek cselekvő választójoga lehet. Úgyis a Statútum a most felhívott szakaszokban, midőn a választók összeirásáról, felszólamlási jogáról és összehivásáról szól, mindenütt Fiume város és kerületének választási joggal biró tagjait emliti; már pedig — a már idézett 5. §-ban foglalt meghatározás szerint — a község tagjai csak azok, a kik fiumei illetőségűek. Mindezek következtében, a fenforgó elvi jelentőségű vitás jogkérdést a jelen határozat rendelkézésével kellett eldönteni. 2. Közigazgatási bizottság. Hivatalszolgák fokozatos előléptetésének ügyei nem tartoznak a közigazgatási bíróság hatáskörébe. A m. kir. közigazgatási biróság 1906. évi 6231. sz. határozata: A közigazgatási biróság T. István n—i járásbirósági hivatalszolgának a fokozatos előléptetésnél való mellőzése miatt a kir. igazságügy miniszter 9016/906.1. M. E. sz. rendelete ellen benyújtott panaszát s a nevezett miniszternek ennek folytán bejelentett hatásköri kifogását az 1896. évi XXVI. t.-cz. 131. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg végzett: A m. kir. közigazgatási biróság a hatásköri kifogásnak helyt ad s a panaszt visszautasítja. Indokok: A n—i királyi tábla elnöke a panaszlót rangsor szerint a II. fizetési fokozatba sorozott első hivatalszolgát az I. fokozatú hivatalszolgai állás betöltésénél mellőzte s helyette a kinevezés sorrendje szerint utána következő szolgát léptette elő, mert a panaszló súlyos beszámitásu cselekményeket követett el, s ezek miatt fegyelmi uton 50 K pénzbüntetésre ítéltetett el. A panaszló a kir. táblai elnök emez intézkedése folytán felfolyamodott a kir. igazságügyminiszterhez, a ki azonban a sérelmet 9016/906. I. M. E. sz. alatt tárgytalannak találta, mert a kir. minisztérium 4600/906. M. E. sz. alatt az 1904. évi I. t.-cz. alapján a szolgákra nézve is felfüggesztette a fokozatos előléptetést s ezentúl a szolgák illetményei is, csak bizonyos szolgálati évek után állapithatók meg. E rendelet ellen irányul a panasz, melyet a miniszter e biróság hatásköre ellen emelt kifogással terjesztett ide. E biróság a kifogásnak helyt adott, mert igaz ugyan, hogy az 1896. évi XXVI. t.-cz. 83. §-a értelmében az állami altiszteknek az 1893. évi IV. t.-cz. szerint járó illetményekre való igényéből eredő kérdések e biróság hatáskörébe tartoznak, azonban a szolgák fokozatos előléptetésének kérdése nem tartozik ide, mert az 1893. évi IV. t.-cz. 12. §-ának rendelkezése szerint a szolgák fokozatos előléptetése nem feltétlenül a kinevezés sorrendjén alapuló rangidősbség, hanem e mellett az érdemesség és alkalmazhatóság figyelembe vételével történik. E részben minősítő körülmények méltatása pedig- az igazgatási hatóság ügykörébe tartozván: a biróság a végzés rendelkező része értelmében határozott.