Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 39 — Közigazgatási hatóságok végrehajtható határozatai alapján, a kielégitési végrehajtás elrendelésére a kir. hiróság illetékes. A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 61 Sí. sz. határozata: A végrehajtást elrendelő végzésben hivatkozott, s a közigazgatási hatóságok jogérvényes határozatai alapján az elmarasztalt fél ingatlanaira vezetendő kielégitési végrehajtásoknak a közigazgatási hatóságok által való elrendelése tárgyában 1880. évi június 12-én 26,194. sz. a. kiadott belügyminiszteri rendelet, melyre a rendőrkapitány intézkedési jogát alapította, többé érvénynyel nem bír; hatályát vesztétté az L881. évi LX. t.-cz. életbeléptével, a mely t.-cz. 2. §-ának 2. bekezdése értelmében a közigazgatási hatóságok végrehajtható (jogerőre emelkedett) határozatai alapján a kieb'gitési végrehajtás elrendelésére azon törvényszék, illetőleg 500 írt készpénz-összeget meg nem haladó marasztalás esetében azon járásbíróság illetékes, melynek területén az első folyamodásulag eljárt közigazgatási hatóságnak a székhelye van. A jelen esetben tehát, panaszosnak az ingatlanra vezetendő kielégitési végrehajtás elrendelése végett kellőleg felszerelt végrehajtási kérvénynyel az 1881. évi LX. t.-ez. 1. §-ának b) pontja, illetőleg az idézett törvény 2. §-ának második bekezdése értelmében a n —i kir. járásbírósághoz kellett volna fordulnia. A végrehajtás elrendelése esetében ez a bíróság lett volna hivatva az 1881. évi LX. t.-ez. 18. £-a értelmében az illető járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot, jelen esetben a n—i kir. járásbíróság telekkönyvi osztályát a végrehajtás foganatosítása végett megkeresni, a mely azután az 1881. évi LX. t.-ez. 135. és következő §-a szerint tartozott volna eljárni. Szegényügyi kérdésekben a közigazgatási biróság csupán az 1898. évi XXI. t.-cz. 8. §-ában, illetőleg az 51,009 899. számú belügyminiszteri szabályrendelet 1. §-ában felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozó egyének segélyezését tárgyazó ügyekben bir hatáskörrel, de a szegényházakban tartott egyének után felmerült tartási dijak megtérítésére vonatkozó hatáskörébe nem tartoznak. A m. kir. közigazgatási biróság 1903. évi 705. sz. határozata. Az erdő fájában fészkelő méhek, valamint az ezek által termelt méz, az erdei termékek fogalma alá nem sorolhatók. Ezek jogtalan eltulajdonítása nem erdei kihágást, hanem bűncselekményt képez, s elbírálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A kir. Curia 1902. évi 3100. sz. határozata: Az 1897. évi XXXI. t.-cz. 90 — 9,5. f ainak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy csak azok az erdei lopások képeznek erdei kihágást, a melyek erdei termékeken követtetnek el. és az erdei kihágási biróság hatásköre csak ezekre terjed ki. Ellenben az erdő fájában fészkelő méhek, valamint az ezek által termelt méz az erdei termékek fogalma alá természetüknél fogva nem sorolhatók, minthogy azok keletkezése sem az erdő növényzetével, sem annak talajával kapcsolatba nem hozható. Ezeknek az ingó dolgoknak jogtalan eltulajdonítása tehát nem az 1879. évi XXXI. t.-cz. 95. §. rendelkezésébe ütközvén, a mennyiben bűncselekmény tényálladékát állapítják meg, a btk. 333. és 334. §. alapján a rendes bűnt. biróság által bírálandó el. s így bírósági hatáskörbe tartozik.