Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 31 Xffl. t.-cz. rendelkezései alá eső vitás ügyről van szó, miután magát K. J. magát sem háztartási, sem gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatokra nem kötelezte, s igy a főszolgabíró ebben az ügyben mint az 1876. évi XIII. t.-cz. 115. §-ában kijelölt közigazgatási hatóság el sem járhat; mert továbbá V. F. és P. M. mint gőz malmi ipart gyakorló iparosok, K. J. mint gőzmalomban alkalmazott üzletvezető pedig iparossegéd, kereseti követelése tehát a munkaviszony megszűnéséből származik, az ilyen vitás kérdéseket pedig az 1881. évi XVII. t.-ez. 176. §-a szintén a közigazgatási hatóságnak, mint iparhatóságnak hatáskörébe utalja akként, hogy az iparhatóság előtti eljárásnak a bíróság előtti eljárást meg kell előznie, és mert a törvénynek a hatáskört kötelezően megállapító ezzel a szabályával szemben, — a törvény eltérő rendelkezésének hiányában, — a felek megállapodása figyelembe nem vehető. (86,251/1902. I. M. sz.). Az ital- és fogyasztási adók kivetésénél ügyvezetőül .alkalmazott egyén illetménye iránti ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1903. évi február 4-én hozott határozata: Ezen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Megállapíttatik mindenekelőtt, hogy az adóbeszedési jog nem állami egyedáruság, a miért is D. város tanácsa mint iparhatóság határozatának ez az indoka teljesen figyelmen kivül hagyatik. A felperes által bemutatott s az iratok között fekvő adóügyi szaklapokból (italmérés) kitetszik, hogy a H. testvérek pályázatot hirdettek üzletvezetői állásra. A beszerzett czégkivonat szerint H. testvérek czég a kereskedelmi czégjegyzékbe be van vezetve. Felperes keresete, illetőleg panasza szerint a H. testvérek bejegyzett kereskedelmi czég, mely üzletvezetői állásra hirdetett pályázatot, felperest ilyen minőségben fogadta fel, meghatározott évi fizetéssel és felperes egyenesen erre az üzletvezetői alkalmazásra alapítottan intézte az alperes kereskedelmi czég ellen keresetét, illetve panaszos kérését. Az a körülmény, hogy a pályázati hirdetés az alkalmazandó üzletvezetőtől a fogyasztási adók kezelésében való jártasságot kivánt, valamint hogy felperes nemcsak az alperes czég üzletköréül a czégjegyzékben megjelölt divat- és kézműárukereskedésnél, hanem a czég egy más vállalatában, a fogyasztási adók kezelésében is, vagy épen csak ebben a kezelésben vett tényleg és önkéntesen részt, a közte és a czég között eredetileg az üzletvezetői, tehát kereskedői segédszemélyként való alkalmaztatásra mutató elnevezés mellett létesült szolgálati viszony jogtermészetén nem változtathat. Felperes ennélfogva mint az alperes bejegyzett czég segédszemélyzetéhez tartozó alkalmazott, tehát mint ennek segéde állott alperes czéggel szolgálati viszonyban s igy a felmondási időre igényelt fizetés és útiköltség iránti követelésének elbírálása, mint olyan, a mely az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 55. §-a és az 1884. évi XVII. t.-cz. 92. §-a alapján a kereskedő, illetőleg iparos és segédje közt a munkaviszony megszűnéséből keletkező kártérítésre vonatkozik, az 1884. évi XVII. t.-cz. 176. §-a alapján az elsőfokú iparhatóság (1884, évi XVII. t.-cz. 166. §-ának I. pontja) hatáskörébe tartozik. (4524/903. I. M. sz.)