Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

Az 1899. évi XV. t.-cz. 143. §-a az ország erdélyi részeire nem vonatkozik. A m. kir. belügyminister 1900. évi 3,001. sz. határozata: A föladóminimum megállapítására, és az irányadó szomszéd községkijelölésére vonatkozó határozatot törvényességi szempontból ezennel megsemmisítem, mert az 1899. évi XV: t.-cz. 143. §-a, valamint 134,000/899. sz. végrehajtási rendeletem II. fejezetének 1. pontja az országnak csakis azon részeire vonatkozik, melyekre az 1848. évi V. t. cz. hatálya kiterjedt, ellenben az 1848. évi II. erdélyi t.-cz. hatálya alatt állott községekre nézve az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 5. §-ának az 1899. évi XV. t.-cz. által érintetlenül hagyott rendelkezései lévén irányadók, ezen községekben az ugy nevezett földadóminimum megállapításának az irányadó szomszéd községek kijelölésének és az ezzel kapcsolatos egyéb intézkedéseknek helye nincsen. Az 1899. XV. t.-cz. 143. §-a a sz. kir. és r. t. városokra nem vonatkozik. A m. kir. belügyminister 1900. évi 1,646. sz. határozata: A földadóminimum megállapítása tárgyában hozott határozatot törvényességi szempontból ezennel megsemmisítem; mert az 1899. évi XV. t.-cz. 143. §-ában és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 134,000/99. sz. körrendeletem II. fejezetének 1. pontjában foglalt rendelkezések csakis az 1874. évi XXIII. t.-cz. 4. §-ának elbírálása alá eső volt úrbéres községek földadóminimumának megállapítására vonatkoznak, ellenben az 1874. évi XXXIII. t.-cz.nek a szabad királyi és rendezett tanácsú városokra nézve irányadó 3. §-ában foglalt és ezután is változatlanul fennálló rendelkezéseket nem érintik. Az 1899. XV. t.-cz. 147. és 148. §-aiban megállapított határidők kizárólagosan értelmezendök. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 96,399. sz. határozata: A beadott felszólalások és észrevételeknek a törvényben előirt határidő elteltével történt tárgyalására vonatkozólag előterjesztett elnöki igazoló jelentést ezúttal tudomásul veszem, s a fenforgó mulasztással szemben az elnök felelősségre vonását mellőzöm, elvárom azonban, hogy jövőben hasonló szabálytalan eljárás nem fog előfordulni. Minthogy az idézett számú elnöki jelentésben azon téves felfogás érvényesül, hogy a központi választmány a felszólalások és észrevételek felett az 1899. évi XV. t.-cz. 147. §-ában megállapított határidő zárnapján, vagyis július 20-án is határozhat, s ezért törvényes alap hiányában felelősségre sem vonható, szükségesnek látom a központi választmányt a következőkről tájékoztatni. Igaz ugyan, hogy az 1899. évi XV. t.-cz. 147. §-a aként rendelkezik, hogy a központi választmány a felszólalások és észrevételek felett július 1-étől 20-áig köteles határozni, ámde, ha ezen §. rendelkezését ugyanezen törvény 148. f-ával, mely azt rendeli, hogy a központi választmánynak a felszólalásokra vonatkozó határozatai július 20-tól 30-áig közszemlére kiteendők, összevetjük, nyilvánvaló, hogy az utóbb idézett §. rendelkezésének csak az esetben szerezhető érvény, ha a felszólalások felett a központi választmány legkésőbb július 19-én határoz, mert ellenkező esetben a hozott határozatok július 20-án teljes időtartammal, illetőleg, — az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 43. §-a analógiájára, — reggeli 8 órától' kezdődőleg közszemlére ki nem tehetők. Minthogy tehát a dolog természete is kizárja azt, hogy a központi választmány különböző határidőhöz kötött különböző természetű