Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

azonossági tanuk, ideértve az ugyanazon §. 1-ső bekezdésében megjelölt s a választók személyazonosságának ellenőrzésére hivatott hatósági közegeket is, — a szavazatszedő küldöttség szine előtt felesketendők. ±. Választási elnök minden község szavazásra bocsátása előtt köteles a jelöltek bizalmi férfiait felhívni, hogy a szavazásra kerülő községből egy-egy lakost, — mint azonossági tanút, — jelöljenek meg; a mennyiben bizalmi férfiak e jogukkal élni nem akarnak, e körülmény a jegyzőkönyvben megemlitendő. Miután az azonossági tanuk kijelölése kizárólag a jelöltek bizalmi férfiainak joga, elnök azonossági tanút saját hatáskörében kijelölni nem illetékes. 3. Az azonossági tanuk felesketése sem a választás, sem a szavazás lefolyásáról szóló jegyzőkönyvben nem említendő, minthogy az iránt, hogy a felesketés megtörténtéről jegyzőkönyv vétessék fel, a törvény kifejezetten nem rendelkezik, annak felvétele mellőzhető. 4. A mi a záróra kitűzése körüli eljárást illeti, e részben az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 75. és az 1899. évi XV. t.-cz. 159. §-a közt ellentmondás nincsen. Ugyanis a záróra csak azután tűzhető ki, midőn már minden község szavazott, illetve szavazásra felhivatott, és szavaztak azon községek és egyes választók is, mely községek vagy választók a megállapított sorrendben nem jelentek meg; ebből önként következik, hogy a záróra kitűzése akkor történjék, mikor szavazásra már csakis egyes választók szórványosan jelentkeznek. A felszólalások és észrevételek felett hozott határozatok azon községekben is kitehetők, a hol a felszólalók laknak.' A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 81,429. sz. határozata: A jegyzőkönyv tanúsága szerint a felszólalások felett hozott határozatokat csupán azon községekben rendelte közszemlére kitenni, a mely községben a felszólamló lakással bir. Jóllehet az 1899. évi XV. t.-czikk 148. §-a a felszólalásokra vonatkozó határozatoknak csak magát a közszemlére való kitételét rendeli el a nélkül, hogy a közszemlére tétel helye iránt kifejezetten rendelkeznék, mégis az évek során át kifejtett gyakorlathoz képest a szóban lévő határozatok a központi választmány székhelyén teendők ki közszemlére, már az okból is, hogy az észrevétel tárgyává tett felszólalás felett hozott határozatról az észrevételt tevő is, ki esetleg más községben lakik, tudomást szerezve, felebbezési jogát érvényesíthesse. Megjegyzem, hogy a felszólalások felett hozott határozatoknak a központi választmány székhelyén közszemlére való kitétele mellett jogában áll a választmánynak a határozatokat egyidejűleg azon községekben is közszemlére kitenni, a mely községekben a felszólamlók laknak. Az a körülmény, hogy valaki megszűnt törvényhatósági bizottsági tag lenni, nem vonja szükségkép maga után azt, hogy az általa betöltött központi választmányi tagsági hely ez alapon megüresedettnek tekintessék. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 104,466 sz. határozata: A közgyűlési határozatból az tűnik ki, hogy E. György és F. -János központi választmányi tagok helyett a központi választmányba két uj tag azért választatott, mert a nevezettek megszűntek törvényhatósági bizottsági tagok lenni. Tekintettel az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 19. §-ára, szükségesnek