Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 18 — hogy azok a legközelebbi képviselőválasztásnál D. L.-ia szavazzanak, fejenkint 30 koronát adtak; D. J. és társai ellen pedig a btk. 185. §-ának második bekezdése alá eső vétség miatt emelt vádat azért, mert azok mint választók a nekik a fentjelzett czélból adott pénzt elfogadták. A vádiratot a nagybecskereki kir. törvényszék a kifogások tárgyalása folytán 1901. évi augusztus 24-én 3007. sz. a, hozott végzésével elutasította és a bűnvádi eljárást a B. P. 264, §. 1. p. alapján megszüntette, indokul azt hozván fel, hogy a vizsgálat adatai nem mutatnak arra, mikép a z.-i választókerületben valamely jelensége merült volna fel annak, hogy D. L. a szokásos módok valamelyikén képviselőjelöltként léptettetett fel, illetve a választók között, mint jelölt szóba került s D. L. részéről a neki felajánlott jelöltségre vonatkozóan elfogadó nyilatkozat tétetett volna, e nélkül pedig D. L. képviselőjelöltnek nem tekinthető, s igy a megválasztás érdekében történt pénzosztogatás a btk. 185. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja. A kir. ügyésznek ezen végzés ellen közbevetett és a kir. főügyész által is fentartott felfolyamodását a szegedi kir. Ítélőtábla 1901. évi október 1-én 2224. sz. a. hozott végzésével a fentemiitett indokolás elfogadásával elutasította. A kir. ügyész 1901. évi október 29-én 5208. sz. a. kelt indítványában, hivatkozással a B. P. 445. §-ára az eljárás újra felvételét kérte, az általa felhívott uj terhelő adatokkal azt óhajtván bizonyítani, hogy D. L. 1901. évi márczius végén képviselőjelölt volt, és hogy a megvesztegetett egyének a képviselőválasztásnál reá is szavaztak. A nagybecskereki kii1, törvényszék az uj terhelő bizonyítékoknak kiküldött biró által történt felvétele után 1901. évi deczember 3-án 4165. sz. a. hozott végzésével az eljárás megszüntetése tárgyában kelt jogerős végzésének hatályon kívül helyezése mellett az újrafelvételi a B. P. 445. §-a alapján elrendelte, és az összes iratokat további eljárás, esetleg ujabbi indítvány tétele végett a kir. ügyészséghez tette át. Ezen végzés az érdekelt felekkel is közöltetvén, ezek felfolyamodása folytán a szegedi kir. ítélőtábla 1902. évi február 11-én 3118. sz. a. hozott jogerős végzésével a kir. törvényszék végzésének megváltoztatása mellett a kir. ügyésznek az eljárás újra felvétele iránt előterjesztett indítványát elutasította, és az eljárást megszüntető végzést hatályában fentartotta azzal az indokolással, hogy «1901. évi márczius és április hónapokban az országgyűlés még feloszlatva nem lévén, uj választás sem általában, sem a z.-i kerületre nézve akkor még nem volt elrendelve, és igy D. L. a jelzett időben országgyűlési képviselőjelölt nem is lehetett, de a megvesztegetéssel terhelt eg}rének sem lehettek választók, tehát a btk. 185. §-a alá eső vétséget el sem követhették». Ezzel a szegedi kir. ítélőtábla megsértette a törvényt, mert az a kijelentése, hogy a képviselőválasztás elrendelése előtt sem képviselőjelöltről, sem választásról szó nem lehetvén, a btk. 185. §-ába meghatározott vétség el nem követhető, a fenálló törvénybe ütközik. Ugyanis az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 29. és 73. §-aiban, valamint az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról alkotott 1899. évi XV. t.-cz. 142. és 158. §-aiban foglalt rendelkezések szerint a választók névjegyzéke hivatalból állíttatik össze, és minden esztendőben hivatalból igazittatik ki, és a névjegyzékben foglaltak közül a szavazat senkitől meg nem tagadható, ez pedig világosan bizonyítja, hogy a választói jogosultság, habár annak tényleges gyakorlására csak a választás elrendelésével és megtartásával nyilik alkalom, ezektől függővé nem tehető, hanem a választó minősége azoktól függetlenül egyedül a névjegyzékbe való bevezetés alapján áll fenn. Hasonlóan nem tehető függővé a választás elrendelésétől a képviselőjelölt minőségének megállapítása sem. Az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 70. §-a és 1899. évi XV. t.-cz. 156. §-a meg-