Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 17 — táson közreműködő bizalmi férfiak és a szavazók azonosságára felügyelő hatósági közegek is elszéledtek s nem tértek többé vissza, habár az elnök által figyelmeztetve voltak, hogy a záróra folyamán ott maradjanak, s habár ugy a záróra alatt, valamint azután is jelentkeztek szavazók, kik a bizalmi férfiak és hatósági közegek távolmaradása miatt nem adhatták le szavazatukat, — Ily körülmények között, ha a választási elnök az 1.874. évi XXXIII. t.-cz. 80. §-a értelmében a szavazást 2 órára felfüggesztette s ezen idő leteltével a választást félbeszakitottnak jelentette is ki, — fegyelmileg büntethető cselekményt nem követett el. — De nem lehetett alaposan törvénysértésnek minősiteni a panasziratban a választási elnök terhére rótt azt az esetet sem, hogy P. József járásbirósági aljegyzőt az Írnokok munkájának figyelemmel kisérésére a választás egész ideje alatt a választási helyiségben alkalmazta, mert ily intézkedéstől a törvény az elnököt nem tiltotta el. — Úgyszintén nem szolgálhatott az elnök fegyelmi elitélésének jogos alapjául az a felhozott, azonban a választás rendes menetét nem befolyásoló eset. hogy P. József szolgabíró szavazatát érvénytelenül elfogadta. — Hasonlóképpen sem a választási, sem a szavazatszedő küldöttségi elnök fegyelmi felelőssége szempontjából nem volt döntő suly helyezhető dr. K. Ferencznek, valamint G. Ignácznak és H. Antalnak állítólag tett ama nyilatkozataira sem, a melyeket a T. Jánost illető megbízólevél aláírására és kiadására vonatkozóiag tettek a panaszirat szerint, mert eme nyilatkozatok a választásnak a fentemiitett más körülmények miatt indokolt félbeszakításával jelentőségüket külömben is elvesztették. — Végül G. Ignácz szavazatszedő küldöttségi elnököt azon ezimen, hogj' a küldöttség által felvett jegyzőkönyvnek és mellékleteinek a választási elnök rendelkezésére bocsátását a záróra ideje alatt és azután is megtagadta, fegyelmileg megbüntetni szintén nem lehetett, mert eltekintve attól, hogy K. Alajos és G. Ambrus tanúsították, hogy G. Ignácz a kérdéses iratokat a választási elnök elé az asztalra tette, s hog3' az iratok a választási elnök kezében is voltak, nevezett küldöttségi elnöknek emiitett magatartása, a bizalmi férfiak és hatósági közegek eltávozásával tényleg félbeszakadt választásnak meghiúsítását beszámithatóan nem okozhatta. — Ez irányban a panaszirat tévesen hivatkozott arra. mintha a magyar országgyűlés képviselőházának Il-ik bíráló bizottsága G. Ignácz bűnösségét már megállapította volna. Az a bíráló bizottság nem G. Ignácz bűnösségét állapította meg, hanem kijelentette, hogy a az illető vétkesnek látszó functionárius ellen vizsgálat van folyamatban». — Minthogy ezek szerint P. vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya panasz tárgyává tehető jogos igényt bebizonyithatóan nem sértett az által, hogy F. Dénes és G. Ignácz ellen indított fegyelmi eljárást megszüntette. — a választmány határozata ellen beadott panaszt el kellett utasítani. A polgárok választási joga ellen elkövetett \ vesztegetési vétség a képviselőválasztás elrendelését megelőző időben is elkövethető. A kir. Curia 1903. évi 2123. sz. határozata: A nagybecskereki kir. ügyész 1901. évi 3440. sz. a. kelt ^vádiratában vádat eínelt B. I. M. M. és G. J. ellen a polgárok választási joga ellen elkövetett, a btk. 185. §-ának első bekezdésében körülirt vétség miatt azon az alapon, mert nevezettek a vád szerint 1901. évi márczius hó végén D. J.-nak és a vádiratban felsorolt társainak, mint az országgyűlési képviselőválasztásnál választási jogosultsággal birő egyéneknek abból a czélból. 2