Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 157 — zásáná] a nyereségvágyból elkövetett büntettek és vétségek külön csoportját nem különbözteti meg. Ebből következik, hogy a községi törvénynek előbb emiitett rendelkezése nem vonatkozhatik a büntettek és vétségek egész osztályára vagy csoportjára, nem is azokra a bűntettekre vagy vétségekre, a melyekkel a büntető-törvénykönyvben használt fogalommeghatározás szerint nyereségvágy szokott összeköttetésben lenni, hanem csakis azokra az egyes adott esetekre, a melyekben a nyereségvágy tényleg fenforgott. E mellett szol az okszerű törvénymagyarázat is, mert a községekről szóló 1880: XXII. t.-cz. 34. §-ának a) pontja s ezzel egyezőleg a törvényhatóságokról szóló 1886: XXL t.-cz. 23. §-ának h) pontja, midőn azokat, a kik nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerejüleg el voltak ítélve, nemcsak az ítélet hatályának tartamára, hanem mindenkorra kizárják a legtöbb adót fizető községi képviselők, s illetőleg törvényhatosági bizottsági azok sorából, viszont azonban egyéb rendelkezéseikben megengedik, hogy ha a büntető Ítélet hatálya alatt már nem állanak, hivatali állásuknál fogva, vagy pedig választás utján tagjai lehessenek a községi képviselők, illetőleg a törvényhatósági bizottsági tagok testületének, kétségtelenül azt kivánják kifejezésre juttatni, hogy vagyoni képesítés alapján soha se kerülhessen a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe az, a kinél nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség járulhatott hozzá a jogosultság alapját képező vag}<on megszerzéséhez vagy gyarapításához. A községekről és a törvényhatóságokról szóló törvények több irányú rendelkezéseiből folyó erre az okfejtő magyarázatra kell alapítani azt a felfogást, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékéből való kizárásnak indokát nem magában valamely bűntettnek vagy vétségnek elkövetésében, nem is abban kell keresni, hogy annak a bűntettnek vagy vétségnek rendszerint a nyereségvág3T szokta e rugóját képezni, hanem hogy a kizárás indokául csak az szolgálhat, ha a nyereségvágy fenforgása az adott esetben téiryleg meg van állapitva, mert csak ekkor foroghat fenn az a körülmény, hogy jogtalan nyereségvágygyal szerzett vagyon képezhetné az azon alapuló jogok forrását. Minthogy a községekről szóló 1886: XXII. t.-cz. 31. i>-ának a) pontja szerint a kizárás esete akkor forog fenn, ha nyereségvágyból elkövetett büvtett vagy vétség miatt történt jogerejü elitélése: a törvénynek ebből a rendelkezésből, valamint a fentebb okadatolt okfejtő magyarázatból folyik, hogy a nyereségvágy fenforgását nem következtetés utján lehet feltételezni, hanem hogy tényleges fenforgásának magából a birói Ítélet tartalmából, jelesül az Ítélet rendelkező részéből vagy annak megokolásábóL kell kitűnnie. Nem szenvedhet kétséget, hogy ugyanez alá az elbírálás alá esik az a meghatalmazott is, a ki a legtöbb adót fizetőt képviseli, mert az 1886: XXII. t.-cz. 32. §-ának végső bekezdése szerint a képviseltetés minden esetben csak oly meghatalmazott által gyakorolható, a ki nagykorú honpolgár és a kire a 34. §-ban felsorolt kizárási esetek nem vonatkoznak. A legtöbb adót fizető községi képviselőtestületi tagok névjegyzékének összeállitásánál a lelkészi javadalomhoz tartozó földek egyenes állami adója a haszonélvező lelkész javára akkor is beszámítandó, ha az adót a lelkész helyett az egyház fizeti. A m. kir. közigazgatási biróság 1905. évi 1904. sz. határozata: A fennálló adótörvények értelmében az ingatlan adója az ingatlan haszonélvezőjét egyénileg terheli; minthogy pedig a lelkészi javadalom haszonélvezője az illető lelkész: a lelkészi javadalomhoz tartozó ingatlanokra es6