Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 149 Az 1893. évi XIV. t.-cz.-ben az állami házadó után kivettetni szokott községi adó alól biztosított mentesség a Budapest székesfővárosban szedett «házbérkrajczárok»-ra nem vonatkozik. A székesfővárosi «házbérkrajczárok» a bérlők által fizetett nyers házbérjövedelem utan a bérlők terhére, de a háztulajdonos adószámláján és az ő szavatossága mellett vettetnek ki, s azok nem a háztulajdonosok, hanem a bérlők terhét képezik. A háztulajdonos tartozik ezt az illetéket lakóitól beszedni és beszolgáltatni. A m. kii*, közigazgatási biróság 1900. évi 1800. sz. határozata. A közigazgatási biróság özv. K. Károlyné és J. Ferencznek az 1897. és 1898. évekre terhükre előirt házbérkrajezár törlése iránti ügyét, melyben Budapest székesfőváros közigazgatási bizottsága 1899. évi 827. sz. a. határozott, özv. K. Károlyné és J. Perencz által beadott panasz folytán következőleg itélt. A m. kii-, közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok. A panaszosok által idézett 1893 : XIV. t. ez. í. szakaszának 1. pontja az ezen t. ez.-ben megjelölt házakat 15 évre az állami házadó után kivettetni szokott községi adók alól menti fel. Ezen törvényszakasz világos rendelkezése szerint tehát panaszosok, mint a IV. ker. K.-utcza 12. számú tulajdonosai, esakis azon községi adók alóli mentességet igényelhetik, melyek az állami házadó után vettetnek ki, azaz. a melyek jogalapját ezen állami adó képezi. A székesfőváros által szedett házbérkrajezár az annak kivetése és szedése iránt hozott 1872. évi 47,013. sz., továbbá az 1870. évi 14^534. sz. közgyűlési határozatok, valamint a kivetés és beszedés engedélyezése iránt kiadott 1873. évi 2830. sz. és az 1875. évi 4938. sz. belügyminiszteri határozatok, nemkülönben az e tárgyban kiadott tanácsi és egyéb hatósági rendelkezések szerint a lakások bérlői által fizetett nyers házbérösszeg után százalékokban a lakásbérlők terhére vettetik ki, s az ug}' ezen enilitett törvényes intézkedések, mint az 1883 : XLVI. t.-cz. 4. szakaszának rendelkezése szerint is a lakásbérlő terhét képezi, mi a székesfőváros lakbérleti szabályrendeletének 6. §-ában foglaltak szerint, mint önálló községi adó, a bérlőket a bérbeadó irányában terheli, mit a háztulajdonosok ugyancsak a fentebbi hatósági határozatok szerint lakóiktól beszedni és beszolgáltatni tartoznak. Mivel tehát a kérdéses házbérkrajezárok nem az állami házadó után vettetnek ki, s igy annak jogalapját nem a már idézett 1893: XIV. t.-cz.-ben a községi adó alóli mentesség alapjául megjelölt állami házadó képezi, az nem is tekinthető oly községi adóztatásnak, mely alól az idézett törvényezikk mentességet biztositana; panaszosok, mint háztulajdonosok, a házbérkrajezárok alóli mentességet annál kevésbé igényelhetik, mert az a bérlők által fizetett nyers házbérjövedelem után azok terhére vettetvén ki, az nem a háztulajdonosok, hanem a bérlők terhét képezi. Igaz ugyan, hogy a székesfővárosi átiratási és engedelmi dij a kincstári illeték pótlékának természetével bir, és ezért rendszerint csak akkor és annyiban követelhető, a hol és amennyiben kincstári illeték kiszabásának helye van; ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy, — ha tévesen a kincstári illeték nem azon összeg után szabatott ki a mely után törvényszerűen járna, — a fővárosi átiratási és engedelmi dij kivetésének alapjául az az összeg vétessék, a melynek alapján a kincstári illeték kiszabandó lett volna. A m. kir. közigazgatási biróság,1903. évi 3391. sz. határozata: A közigazgatási biróság az F. Ármin Sándor terhére előirt átiratási és engedelmi dij tárgyában Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1903. évi 598? sz. a. hozott határozata ellen G. Gábor ügyvéd által kép-