Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

96 — adókönyvekkel hitelesen igazolta, hogy saját személyében 1901. évre N. város területén 835 kor. 26 fiII. állami adót fizet, továbbá, hogy K. Róza és József nevü gyermekei 190 kor. 80 fül. egyenes állami adóval vannak N. város területén ugyanazon évről megterhelve. Minthogy a bemutatott polgármesteri bizonyítványból kitűnik, hogy a nevezett gyermekek kiskorúak s hogy azok vagyonát a panaszló kezeli, s igy az 1886. évi XXI. t.-cz. 26. §. második bekezdése értelmében e gyermekek államadója is a panaszló atya államadójába volt beszámítandó: nevezett K. Albert igényt tarthatott arra, hogy saját és gyermekei adója alapján, azaz 1026 kor. 06 fül. állami adónak megfelelő helyen a szóban lévő névjegyzékbe felvétessék. Ennélfogva a biróság a névjegyzékbe ily értelemben leendő kiigazítását elrendelte. 3. Dr. K. Kálmán törvényhatósági bizottsági tag panaszában kifogás tárgyává tette, hogy dr. P. Adolf javára ennek a szóban lévő névjegyzékbe történt felvételnél a nejét térhető állami adók is kétszeresen számíttattak. E részben a panaszt alaposnak kellett elismerni, egyfelől azért, mert a többször idézett törvény 26. §-a a nő államadóját a férj államadójába az ott említett körülmények fenforgása esetében, a nélkül, hogy a nő államadója megszűnnék a nőé lenni, csak beszámítani engedi, s e kedvezmény, mint kivétel, szorosan lévén értelmezendő, nem jelentheti azt, mintha az a másik kedvezmény, mely szerint bizonyos más, a férjet illető körülmények között a férj állami adója ennek javára kétszeresen számíttatik, a nő államadójára szintén kiterjeszthető s a nő államadója is a férj javára kétszeresen ienne beszámítható; másfelől alaposnak keüett a panaszt elismerni azért, mert az ügyiratokhoz mellékelt hivatalos bizonyítvány tanúsítja, hogy dr. P. Adolfné terhére 1901. évről «mentes házbér» czimén 438 kor. 02 fül. oly adó íratott elő és számíttatott be a férj javára, mely adó ideiglenes adómentesség következtében tényleg nem fizettetik, s igy a legtöbb adót fizetők névjegyzékének egybeállításánál sem volt jog szerint még egyszeresen sem számításba vehető. Mivel pedig dr. P. Adolf saját személyét terhelőleg csak 38 kor. állami adót mutatott ki, s ha neje egész adója egyszeresen számíttatnék is javára, e két adóösszeg együtt sem érné el a névjegyzékbe való felvételre megkívánt legkisebb mértéket, ha pedig a neje adójából 438 kor. 02 fiUérnyi mentes házbér teljesen figyelmen kívül hagyatik, akkor a maradványösszeg mint beszámítható adó meg sem közelíti azt a mértéket: nevezett dr. P. Adolfnak a névjegyzékből való törlését el kellett rendelni. 4. Dr. K. Kálmán panasziratában a névjegyzékbe felvett ifj. M. Mórt és M. Miksát, kiknek javára a saját egyéni adójukként hivatalosan kimutatott állami adók számittatnak be, szintén törülni kérte; e részben azonban a panasznak hely adható nem volt, mert azt a panasziratbeli puszta állítást, mintha nevezetteknek vagyoni minősítése és felvétele alapjául jogellenesen a «M. Adolf és fiai» bejegyzett kereskedelmi czég állami adója mutattatott volna ki s fogadtatott volna el, panaszló nemcsak nem bizonyította, de a közokiratjellegü hivatalos kimutatással szemben még valószínűvé sem tette. 5. Hasonlóképen nem adhatott a biróság helyet U. Sándor és U. Félix panaszának sem, kik a szóban lévő névjegyzékből történt kihagyatásukat tartják sérelmesnek. Ugyanis panaszlók mint ikertestvérek csak 1901. évi november hó 25-én töltötték be 24. életévüket s igy ők abban az időben, mikor a kérdéses névjegyzék az eljárt közigazgatási hatóságok által összeállittatott, illetőleg kiigazittatott, az 1886. évi XXI. t.-cz. 23. §. b) pontja értelmében bizottsági tagok általában nem lehettek, minélfogva a névjegyzékbe való felvételre sem tarthattak akkor igényt, tehát a névjegyzékből történő kihagyatásuk is törvényszerű volt s ezért annak orvoslása czéljából emelt panaszukat. — a megtámadott hatósági ntézkedés által nekik jogsérelem nem