Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

621 tanulmányozását, miért felhívom alispán urat, miszerint az építészeti hivatalt az útirány megállapítására vonatkozó felvételek foganatosítására és a tervek s költségvetés elkészítésére utasítsa. A felvételek és elkészítendő tervek alapján a vármegye alispánjának feladata leend az 1890. éri I. t.-cz. H6.§-a értelmében a szóban forgó közút által érintett összes érdekeltek közbejöttével ujabb helyszíni tárgyalást tartani, az érdekeltség, és a költségekhez való hozzájárulás megállapítása iránt, az érvényben levő határozatnak, a szükséghez képest mutatkozó kiegészítése tárgyában elsőfokú határozatot hozni. Megjegyzem egyúttal, hogy az 1890. évi I. t.-cz. 41. §-a értelmében a közút kiépítésének keresztülvitele, a fentartás, kezelés körüli intézkedés és ellenőrzés a megalakítandó utibizottságnak. illetőleg mig ez megalakítható nem lenne, a törvény 38. §-a értelmében az ezt helyettesítő járási főszolgabírónak képezi feladatát; kinek az épités keresztülvitele és engedélyezése tekintetében az 1890.évií. t.-cz.55—57.§-aiban foglalt határozmányokhozkell alkalmazkodnia. A viczinális közutak építési, kezelési és fentartási költségeihez a külön érdekeltek részéről fizetendő hozzájárulás, az ingatlan átruházása esetén a jogutódra át nem száll. Ily esetben a hozzájárulás mérve a jogutódra nézve újból, és pedig a közút igénybevételének arányában állapítandó meg. A m. kir. kereskedelmügyi miniszter 1896. évi 7846. sz. határozata. A községi közlekedési közutakat használók, ha reájok a közúti törvény 36. §-ában foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, a törvény 63. s-a alapján a haszon arányában hozzájárulásra kötelezhetők. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1895. évi 72,105. sz. rendelete ; Az a.-h—i községi közlekedési közút építési, kezelési és fentartási költségeihez való hozzájárulás megállapítása tárgyában a közigazgatási bizottság által hozott határozatot felülvizsgálván, nem felebbezett részében érintetlenül hagyom; azon részében azonban, melyben kimondja, hogy a sz—i püspökség továbbra is köteles leend minden ezen közúton szállított köbméter tűzifáért 10 kr. dijat a kincstárnak fizetni, megváltoztatom, s a püspöki uradalmat a hozzájárulásba ily módon leendő bevonástól felmentem. Miután azonban a püspöki uradalom a kérdéses közutat, mint azt a felebbezésben is beismeri, használja; s miután a fentartáshoz sem közvetve, sem közvetlenül mint községi birtokos nem járul, e végből a püspöki uradalom 1887. évtől kezdve 1892. évig a kincstárnak, mint az ut volt tulajdonosának fizetett hozzájárulásra, — tekintettel arra. hogy a szóban forgó ut most máinem magánut. hanem közút, — nem kötelezhető : ezennel elrendelem, hogy a püspöki uradalomnak a haszon arányában leendő bevonása iránt az 1890. évi I. t.-czikk 63. §-ának megfelőleg a vármegye alispánja első fokon határozzon. A haszon arányában kirótt pénzösszeg a fent nevezett közút érdekeltsége pénztárának évenkénti bevételét képezendi, és olykép lesz számbaveendő, hogy a többi érdekeltek csakis az ezen összeg levonása után fennmaradó költségeknek a megállapított arány szerinti viseléséra kötelezhetők. Védgáton levő ut, ha a törvényes feltételek megvannak, a községi közlekedési (viczinális) közutak hálózatába felvehető. Ily esetekben az érdekeltség csakis az ut kiépítésével és fentartásával járó költségek viselésére kötelezhető, mig a gát fentartása továbbra az illető ármentesitö társulat kötelessége marad. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1895. évi 40,064. sz. határozata.