Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 614 részesülnek, a közigazgatási tisztviselők ne részesüljenek abban, kéri tehát hogy az útadó fizetése alól mentessék fel. A bíróság azonban a kérelemnek helyt nem adhatott, mert az 1890. évi I. t.-czikk 23. §-a értelmében mindenki, a ki az ott felsorolt állami adók valamelyikét fizeti, útadóval feltétlenül megrovandó ; panaszos pedig panasziratában maga is beismeri, hogy a szóbanforgó útadó a jegyzői javadalma után fizetett IV. osztályú kereseti adó alapján vettetett ki. A panaszos által hivatkozott 8391/1893. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelettel, valamint a nevezett miniszternek a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértőleg 58,753/1892. szám alatt kiadott, s az előbbivel kapcsolatos rendeletével csak az mondatott ki, hogy a fő- és székvárosban, valamint az önálló törvényhatósági joggal felruházott városokban az állami és törvényhatósági tisztviselőkre, valamint a néptanítókra a hivatalaik után járó jövedelmükre nézve az 1890 évi I. t.-cz. 23. §-ban említett törvényhatósági útadó ki nem vethető, és e mentesség kiterjesztetett a körjegyző illetményére is, de csak annyiban, a mennyiben a vármegye székhelyét képező törvényhatósági joggal felruházott városokban a törvényhatósági útadó községi adót képez, s így arra nézve az 1886. évi XXII. t.-cz. 138. §-a alkalmazandó. E rendelkezés azonban más községekre ki nem terjed, a mennyiben azokban a törvényhatósági útadó a községi pótadóval egy tekintet alá nem esik, mihez képest panaszlónak e miniszteri rendeletekre alapított érvelése nem volt elfogadható Az 1890. évi I. t.-cz. 26. S-ának az utadótartozás leszállítására, illetve elengedésére vonatkozó határozmányai a minimum és °/0 fizetőkre egyaránt alkalmazandók. A tehenek általában véve igavonó állatoknak nem tekinthetők, s igy a tehénfogatokkal birók nem terhelhetők oly arányban útadóval, mint a]rendes igavonó állatok tulajdonosai. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 45,909. sz. határozata: D. I. és társa sz—i lakosok utadóügyében következőkről értesítem a közigazgatási bizottságot: A tárgyiratok szerint nevezettek útadóik leszállítására irányuló kérelmüket azzal támogatják, hogy igavonó állataik tehenekből állanak, s hogy az év legnagyobb részében csupán tehénnel birnak. s csak sürgős mezei munka idejében szerzik be az igába fogandó második tehenet. A bizottság felszólamlási küldöttsége hozott határozatában e kérelmet figyelembe nem vette, s ezt azzal indokolja, hogy méltányossági szempont ugy elvi, mint az itten kiadott rendeletek alapján csakis az 1 frt 20 kr. útadót fizetőknél alkalmazható. Ezen nézetre, illetve álláspontra itt ki kell jelentenem, hogy teljesen téves, mivel a törvény 26. §-a ugy a kézi, mint az igás minimumokra, és a °/o szerint fizetett útadóra is egyaránt vonatkozik, e tekintetben tehát semmi kivételt tenni nem lehet. A jelen eset is olyau, hogy a mennyiben folyamodók állításai a valóságnak megfelelnek, a méltányosság azt követeli, hogy kérelmük figyelembe vétessék. A tehenek ugyanis gyengébb alkotásuknál fogva általában véve igavonó állatoknak nem tekinthetők, és azért e tehénfogatok tulajdonosai oly mérvben nem is terhelhetők, mint az igavonáshoz rendesen használt (ló, ökör stb.) igavonó állatok tulajdonosai. Miután azonban a törvény e tekintetben nem rendelkezik, a méltányosság is ugy hozza magával, hogy felmerülő esetek alkalmával ennek szigora a szükséghez képest enyhittessék. Ezen alapon a jelen ügyben való végleges döntés előtt felhívom a bizottságot, miszerint nevezetteket beadványukban indokul felhozott állításaik igazolására szólítsa fel. s az eredményről tegyen jelentést.