Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

612 — A külföldön lakó utadókötelesek utadóhátralékának mikénti behajtása tárgyában követendő eljárás szabályozása. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1895. évi 2354. számú általános rendelete. c) Utadómervtességek és kedvezmények. Cselédek az 1890. évi I. t.-czikknek 23. §-a alapján nem utadókötelesek, s ennélfogva a cseléd I. osztályú kereseti adója után az útadó a gazdára ki nem vethető. A m. kir. közigazgatási biróság közig, osztályának 1897. évi 511. sz. határozata: A közigazgatási biróság Cs. Gyula adótárnok utadóüzyét, melyben a közigazgatási bizottság felszólamlási küldöttsége határozott. Cs. Gyula által beadott panasz folytán vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A közigazgatási biróság a panasznak helyt ad, s panaszost a reá S.-várott 1893. és 189 í. évekre kivetett útadó alól, — kérelméhez képest felmenti s annak törlését elrendeli. Indokok: Sem az 1890. évi L, sem más törvény nem tartalmaz oly rendelkezést, mely szerint a cseléd kereseti adója után az útadó a gazdára vetendő ki; sőt az idézett törvény 25. §-ának h) pontja értelmében azon szegődött szolgák (cselédek), kik szolgálataikat másnak adván rendelkezés alá, azokra nézve szabadon nem rendelkezhetnek, az útadó kötelezettsége alól fel vannak mentve. Igaz ugyan, hogy az idézett törvény végrehajtása tárgyában 1892. évi 15,322. szám alatt kiadott utasitások 2. csoport, 18. pontja szerint a cseléd kereseti adója után az útadót a gazda fizeti, a 22. pont szerint pedig a 25. §-ban felsorolt mentességek a 23. §. szerint fizetendő útadóra nem vonatkoznak, s ebből az volna következtethető, hogy a 23. §. alapján a cselédek is utadókötelesek. Ámde, eltekintve attól, hogy adózás természetével biró kötelezettséget csak törvény állapithat meg, de rendelet nem: ezt a következtetést a törvénynek sem szelleme, sem betűje nem támogatja. Ugyanis ugy a törvény indokolása, mint törvényhozási tárgyalása kétségtelenné teszik azt, hogy a törvén}7 alkotásának czélja és intentiója épen a teherviselés egyenlősítése volt, és az, hogy több teher az eddiginél az adózó polgárokra ne rovassék. Már pedig a törvény életbelépte előtt a fennállott m. kir. helytartótanácsnak az országos közmunka ügyében 1862. évi 71 700. szám alatt kiadott s a közmunka és közlekedési miniszter által 1867. évi 8709. szám alatt kelt rendelettel jóváhagyott utasítás 9. §-a d) pontja értelmében, a cselédek személyüket illetőleg a közmunka alól szintén fel voltak mentve, kétségtelen ennélfogva, hogy az idézett törvény 25. §-a e mentességet az útadóra nézve is biztosítani kívánta, mit az is bizouyit. hogy daczára annak, miszerint a 25. §. az állami egyenes adót nem fizetők utadótartozása, s az alól való mentessége iránt rendelkezik, mégis e mentességek között olyanok is fel vannak sorolva, kik állami egyenes adót fizetnek, akik tehát a 23. §. alapján utadókötelesek volnának. Önként következik tehát ebből, hogy a törvény a cselédekre nézve is kivételt tett, s fentartotta azt- a kedvezményt, mely részükre a törvény előtt biztosítva volt; mert ha nem ez lett volna a törvény szándéka, hanem az, hogy a 23. §. alapján utadókötelezettségüknek eleget kellett tenniök: sem czélja, sem értelme nem lett volna a 25. §. szerinti utadótartozás alóli men-