Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 160 — a mennyiben a községi lakosok és nagykorú birtokosoknál általában a legtöbb egyenes állami adót fizető községi lakosokról és nagykorú birtokosokról szól, mig evvel ellentétben a többiekre nézve a község területén fekvő vagyon után legtöbb adót fizetőket emliti. Ebből a megkülönböztetésből azt a következtetést kell levonni, hogy a községi lakosoknál vagy nagykorú birtokosoknál általában minden a községben terhökre irt egyenes állami adó, ellenben a többieknél csakis a községben vagy ahhoz csatolt pusztán fekvő vagyon, tehát a föld- és házbirtok után fizetett adó vehető számba. A törvény ezen szószerinti értelmét kétségtelenné teszi a tágabb törvénymagyarázat, s nevezetesen az 1886. évi XXII. t.-cz. 32. § ának megalkotására vonatkozó előzmények is. Ugyanis az 1886. évi XXII. t.-cz. hatályba lépte előtt érvényben volt 1871. XVIII. törvényczikk 34. §-a csakis a községi lakosoknak vagy birtokos nagykorú honpolgároknak adta meg a jogot, hogy a községi legtöbb adót fizetők közé felvétessenek; az 1886. évi XXII. törvényczikk 32. §-a ezt a jogot a nagykorú hajadon, özvegy vagy törvényesen elvált nőkre s a jogi személyek meghatalmazottaira, a kiskorúak gyámjaira s a gondnokság alatt állók gondnokaira is kiterjesztette, de avval a korlátozással, hogy nem általában, hanem a községben fekvő vagyon után legyenek legtöbb adót fizetők, s avval a világos indokolással, hogy «oly fekvő vagyonnak birása, mely különben az utána fizetett adónál fogva a legtöbb adót fizető képviselők között helyet foglalhatásra jogosit, a községi önkormányzat által való oly mérvű anyagi érdekeltetéssel van kapcsolatban, hogy legalább is méltányos az érdeknek a községi önkormányzatot gyakorló tényezőben megfelelő képviseltetésre módot nyujtani». E határozott korlátozásból folyik, hogy csakis a fekvő vagyon, vagyis a föld- és házbirtok utáni adót mint reáladót. s azon elvnél fogva, hogy a pótlék az alapadó természetével bír, az ezekre eső általános jövedelmi pótadót lehet számba venni; viszont, hogy számításon kivül kell hagyni azokat az adókat, a melyek, ha kapcsolatban vannak is valamely a fekvő vagyon tágabb fogalma alá vonható vagyonelemmel, — mint például a bányavagy ónnal, gyökös joggal, — fekvő vagyon utáni adónak, fennálló adórendszerünk szerint, azért nem lehet tekinteni, mert sem reáladót, sem hozadéki adót nem képeznek, hanem az üzemi vagy egyéni tevékenységre s az evvel összefüggő jövedelmezőségre vannak fektetve. Hasonlókép sem az 1. pont. sem a 2. és 3. pont alatt' emiitett legtöbb adót fizetőknél nem lehet számba venni: a) a nyereményadót, a fegyver- és vadászati adót, a hadmentességi dijat és a szállítási adót. mert eltekintve attól, hogy ezek az egyenes adók tulajdonképeni fogalma alá nem vonhatók, tételes törvényeink értelmében is figyelmen kivül hagyandók az 1886. évi XXII. törvényczikk 33 ik § a 6-ik bekezdésének azon rendelkezése alapján, hogy csak a fekvő vagyon s az élvezett jövedelem utáni adók jöhetnek tekintetbe ; b) a gazda vagy munkaadó által fizetett I. osztályú keresetadót. mert ez a cseléd vagy munkás helyett fizettetvén s ennek terhére beszámítható is lévén, a gazda vagy a munkaadó saját egyenes állami adójának nem tekinthető. Az előadottakhói folyik, hogy a 2. pont alatt emiitett s a községben nem lakó nagykorú birtokosok javára, valamint a 3. pont alatt említett községi lakosok javára. — a kiknek fogalma alá esik a községben lakó nagykorú birtokos is, — a most emiitett adók kivételével általában minden a községben fizetett, helyesebben a községben terhökre irt egyenes állami adó számba veendő. Önként érthetőleg az az állami egyenes adó is beszámítandó, melyet esetleg mint közvetlen adófizetők valamely kir. adóhivatalba fizetnek, mert ez szintén a községben van terhökre előírva. Ugyancsak az előadottakból, valamint az 1886. évi XXII. t.-cz.