Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 107 jából hozzám áttett beadvány a folytán a következőkről értesítem: Minthogy a tiszti orvosoknak az orvosi magángyakorlat — Budapest székes-, főváros kivételével — meg van engedve, a betegsegélyző-pénztáraknál alkalmazott orvosok működése pedig ugyancsak az orvosi magángyakorlat körébe esik. a tiszti orvosi és betegsegélyzőpénztári orvosi állások — Budapest területén kivül — összeférhetők; vagyis: tiszti orvos akadály nélkül lehet egyúttal betegsegélyző-pénztár orvos is, és viszont. Magától értetődik, hogy jogában áll a városi képviselőtestületnek megtagadni azt, hogy a tiszti orvos oly betegsegélyző-pénztár mellett vállaljon orvosi állást, melynek kerületéhez a városon kivül más községek is tartoznak, miután az utóbbiakba való kirándulás sűrűbben és hosszabb időre elvonná tiszti, s illetve községi orvosi rendes teendőitől. A tiszti ügyész a magánfeleknek az árvaszék előtti képviseletétől eltiltható. A m. kir. belügyminiszter 1898, évi 86,727. sz. határozata: Azon határozatát, mely szerint utasította M. város árvaszékét, hogy tiltsa el ügyészét attól, miként feleket akár ügyvédi meghatalmazás alapján, akár anélkül az árvaszék előtt képviseljen, — dr. Sz. Sándor városi ügyész által közbetett felebbezés folytán felülvizsgálván, azt helybenhagyom. M. város szervezési szabályrendeletének 47. §-a szerint ugyanis az ügyész magánügyködést csak annyiban folytathat, a mennyiben azt hivatalos kötelességeinek hátránya nélkül teheti. Minthogy pedig a t. ügyész az 1877. évi XX. t.-cz. 179. §-a szerint az árvaszéknek tagja és jogtanácsosa lévén, a magánfeleknek ügyvédi minőségben ugyanazon árvaszék előtt való képviselésével az idézett §-ban körülirt ügyészi hivatásával összeütközésbe jöhetne: a közigazgatási bizottság intézkedése indokoltnak tekintendő. Közelebbi rokonok ugyanazon pénzügyigazgatóság kerületében sem szolgálhatnak. A m. kir. pénzügyminiszternek 1899. évi 59,238. szám alatt kelt általános rendelete. A törvényhatósági tiszteletbeli tisztviselők megbízatása csakis a legközelebbi általános tisztújításig áll fenn. A m. kir. belügyminiszter 1897. évi 1261. sz. határozata.: Sem az 1870. évi XLII. t.-czikk, sem az 1886. évi XXL t.-czikk nem tartalmaz oly rendelkezést, melyből az volna következtethető, hosjy a tiszteletbeli tisztviselők ezen megbízatása életfogytig tart, az e részben egyes fölmerült konkrét esetek elbírálásánál e helyütt állandóan követett gyakorlat pedig azon, különben a törvényhatóságoknál is általánosságban irányadóul elfogadott elvet emelte érvényre, hogy a tiszteletbeli tisztviselők ebbeli megbízatása csakis a legközelebbi általános tisztújításig áll fenn, vagyis az általános tisztújítás időpontjától kezdve, a mennyiben a főispán a kinevezést meg nem újítja, a tiszteletbeli tisztviselők ezen hivatala megszűntnek tekintendő. Összhangban van ezen általánosan irányadóul vett elvvel az 1886. évi XXI. t,-czik 57. §. g) pontja is, melynek értelmében a tiszteletbeli tisztviselők a főispán által csakis a mutatkozó szükséghez képest neveztetnek ki.