Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 112 tátva van, a bor- és husfogyasztási adótörvények és szabályok hivatalos összeállításának 85. §-a értelmében pedig a szabályszerint befizetett fogyasztási adó vissza nem téríttetik, a kedvezményes adótélel utólagos kiterjesztésénék ily esetben helye nincs. A szőlősgazdák 1892. év előtt termett boraik után is csak a kedvezményezett italadót tartoznak űzetni. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 63,312. sz. határozata: Felmerült kérdésekből kifolyólag kijelentetik, hogy a szőlősgazdák részére, saját termésű boraikból a házi szükségletre szánt bormennyiség után, az 1892. évi XV. t.-cz. 3. §-ában biztosított adókedvezmény nemcsak az idei, illetőleg a jövőbeni uj termésre, hanem készletben levő saját termésű, régibb boraikra is vonatkozik; szükséges azonban, hogy a bejelentés az 1892. évi XV. t.-cz. végrehajtása iránti utasitás 26. §-a értelmében az ily korábbi termésű borra nézve is megtétessék. A kedvezményes boritaladó-tétel a lelkészi deputatumokra egyáltalában nem alkalmazható, a miseborra pedig csak akkor, ha azt a lelkész saját termésű s házi szükségletre szárt borából adja. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 6495. sz. határozata: 8. L. r. k. esperes plébános boritaladóügyi kérvényét mellékelve, meghagyom a czimnek, hogy a folyamodót a következőkről értesitse: Ugy a misebor, mint a deputátumi bor boritaladó alá tartozik. A deputátumi bor semmi esetre sem lehetvén a lelkésznek a termése, a deputatumban nyert bor után tehát a teljes boritaladó fizetendő. A misebor után. ha azt. akár pénzért, akár fennálló kötelezettség alapján szerezik be, ugyancsak a teljes boritaladó fizetendő, a fenforgó viszonyok szerint az eladó vagy a vevő által, legyen bár az azt eladó fél szőlősgazda vagy nem. Ha az illető lelkész maga szőlősgazda, és az isteni tisztelethez saját borát használja, ugy ez az isteni tiszteletre fordított bor is a tulajdonos lelkész házi szükségletére fordított bornak tekinthető, tehát ha egyéb feltételek megvannak, alkalmazható arra az 1892. évi XV. t.-cz. 3. §-ában megállapított adótétel. Az osztrák államterületen lakó, magyarországi szőlősgazdák, ha bortermésüket a termés helyén bepinczézik, a bort megadózni, esetleg szemleivet váltani kötelesek. Ez esetben a kedvezményes adótétel alkalmazására is igényük van, de csak az után a bor után, melyet Magyarországon fogyasztanak. A m. kir. pénzügyminiszter 1883. évi 7246. sz. határozata: A Magyarországon szőlőterülettel bíró styriai lakosok boritaladójának mikénti fizetése tárgyában tett jelentésére, a következőkről értesítem a pénzügyigazgatóságot : Ha a szüret alkalmával a szőlőczefre egyenesen Styriába szállíttatik, a szőlőtulajdonosnak a boritaladó fizetése iránti kötelezettsége egyáltalában nem áll be, mivel az ily borszállítást másnak, mint a bor- és husfogyasztási adóra vonatkozó törvények és szabályok hivatalos összeállítása 18. §-ában jelzett, átvitelben levő borszállításnak tekinteni nem lehet. Ha azonban a must Magyarország területén lesz bepinczézve s csak ennek megtörténte után mint bor kiszállítva a birtokosnak Styriában fekvő lakhelyére, a must a bor- és husfogyasztási adótörvények és szabályok hivatalos összeállítása (IV. kiad.) 17. §-ában foglalt rendelkezésekhez képest adózás