Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 38 — behajtását csak ezen t.-cz. alapján, és pedig a 2. §-a szerint csakis a magyar korona országai területén létesült betegsegélyző pénztárakra szorítja, sőt még ezek közül is a törvény VIII., IX. és XV. fejezetében tárgyalt beteg­segélyző pénztárak tekintetében csak bizonyos megszorításokkal; miből követ­keztethetőleg a törvény 24. §-ában nyújtott kedvezmény oly jogkedvezményt képez, mely kiterjesztőleg nem, hanem csak szorosan magyarázandó; továbbá mert sem a szóban forgó törvényczikk, sem az annak alapján azóta kibo­csátott rendeletek e jogkedvezménynek az ausztriai betegsegélyző pénz­tárakra a viszonosság alapján való alkalmazhatósága iránt nem intézkednek. Az adóbehajtási költségtéritvény a községi elöljáróságot nem egyetemleges3n, hanem csak pro rata terheli, és ha valamelyik elmarasztalt előljárósági tagtól be nem hajtható, másodsorban a község köteles azt megfizetni. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 5787. sz. határozata: A közigazgatási bizottság által hozott s P. P. sósujfalusi volt községi biró által megfelebbezett határozat megváltoztattatik s felebbező a volt bereg­szászi kir. adófelügyelő végzése alapján terhére irt 43 frt 38 kr adóbehaj­tási költségtéritmény még fedezetlen fele részének, vagyis 21 frt 69 krnak megfizetése alól felmentetik, mert P. P. az 1883. évi XLIV. t.-cz. 82. §-á szerint reá eső részletet a nagyszőllősi kir. adóhivatalnál befizetvén, a másik fele része, vagyis a még fedezetlen 21 frt 96 kr téritmény befizetésére az együttesen marasztalt S. J. volt körjegyző, illetve másodsorban a község mint jogi személy köteles. Minthogy pedig a bemutatott nemleges zálogolási jegyzőkönyvvel igazolva van, hogy a hátralékos összeg S. J. volt körjegy­zőtől annak vagyontalansága miatt be nem hajtható, egyszersmind utasitta­tik a kir. pénzügyigazgatóság, hogy a kérdésben levő s még fedezetet nem nyert 21 frt 96 kr adóbehajtási költségtéritményt, 8. J. terhéről behajthat­lanság folytán írassa le s annak 8. községtől leendő behajtása iránt hala­déktalanul intézkedjék, figyelmeztetvén a község elöljáróságát a mulasztó közeg elleni viszkereseti jogára. Az 500 frton aluli nyugdijak kincstávi tartozások fejéban sem vonhatók végre­hajtás alá. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 70,360. sz. rendelete: Meghagyom a pénzügyigazgatóságnak, miszerint M. I. x—i lakosnak a terhére nyilvántartott 40 frt italmérési illeték hátraléka fedezése czéljából letiltott évi 250 frt nyugdiját a végrehajtás alól azonnal oldja fel, meri a szóban forgó nyugdíj az 500 frtot meg nem haladván, a végrehajtási e'já­rásról szóló 1881. évi LX. t.-cz.-nek, a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-cz. 58. §-a által is fentartott 55. és 61. §-ai alapján végrehajtás alá nem vehető. Oly adózók, kik egy kir. adóhivatal kerületében egyik községben 100 forinton felül, másikban 100 frton alul vannak adóval megróva, összes adóikat a kir. adóhiva­talnál fizethetik. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 4696. sz. határozata: Utóbbi időben felmerült esetek alkalmából értesítem a kir. pénzügyi".iz­gatóságot, hogy az 1878. évi ápril hó 14-én kelt «P. K.» 1878. évi Roha­mának 14. számában megjelent 71,935, sz. körrendeletnek az a határozmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom