Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 164 — sebbet számláló nagj'községekben egyáltalában ki ne adassanak, s ha a forgalmi viszonyok vagy különös méltánylást érdemlő egyéb okok, a most emiitett községekben mégis ily engedélyek kiadását kívánatossá tennék, az iránt hozzám ügydöntés végett esetről-esetre jelentés teendő. Kivételt képeznek a fürdőhelyek, a hol a forgalom igényeihez képest korlátolt mérvben ily engedélyek a jövőben is, a lakosság számára való tekintet nélkül ki lesznek adhatók. A katonai laktanyákban s gyakorló téren levő kantinok nem számithatók be az italmérési üzletek szabályozott létszámába. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 82,572. sz. határozata: Felmerült kérdésekből kifolyólag a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg értesítem az igazgatóságot, hogy a katonai laktanyákban, várerődökben és gyakorló-helyeken levő vendéglőkre (kantinok), kiadott ital mérési engedélyek nem számitandók be az italméréseknek az 1888. évi XXXV. t.-czikk 8. §-a alapján megállapított létszámába. Ily engedélyek tehát létszámon felül is kiadhatók. Megjegyezni kívánom ez alkalomból, hogy habár a kir. pénzügyigazgatóság, az idézett törvény 5. §-a értelmében, a kérdéses engedélyeket csakis az illetékes katonai parancsnokság által kijelölt egyéneknek^ adhatja meg, mindazonáltal a kir. pénzügyigazgatóság ugy az engedély megadásánál, mint a már kiállított engedély érvényének tartama alatt szigorúan mérlegelni és felügyelni tartozik arra, vájjon az illető italmérők az 1888. évi XXXV. t.-cz. 5. §-ában előirt kellékeknek és feltételeknek megfelelnek-e?