Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

t.-ez. 11. §-ában lefektetett általános elvet, hogy a kimérésre és kismérték­ben való eladásra engedélylyel birók, állandó összegben megállapítandó évi italmérési illetéket tartoznak fizetni, nem érinti. Nagyban beszerzett égetett szeszes italoknak egymás között, 100 literen aluli mennyiségben való elosztása jövedéki kihágást képez. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 65,887. sz. határozata. P. és társai italmérési jövedéki kihágása tárgyában tett jelentésére értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy F. és társai az által, hogy égetett szeszes italt közösen 100 litert meghaladó mennyiségben italmérési adó­mentesen szereztek be, s ezt egymás között felosztották akként, hogy egyre­egyre 100 liternél csekélyebb mennyiség jutott, nyilvánvalólag megrövidítet­ték az italmérési adót, és az 1890. évi február hó 3-án kelt 2293. számú körrendeletem második részében körülirt italmérési jövedéki kihágást követ­ték el, még pedig miután egyetemlegesen és közösen vették és osztották meg a kérdéses szeszes italt, a sz )ban levő kihágás is általuk egyetemlege­sen lett elkövetve. Kismértékben való elárusitási engedélylyel birók, égetett szeszes italokat nagy­ban nem árusithatnak. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 14,829. sz. határozata. R, M. kereskedő italmérési jövedéki kihágási ügyét, melyben a pénz­ügyigazgatóság határozatával nevezett, szeszesitaloknak engedély nél­küli nagyban való elárusitása által elkövetett jövedék kihágásban vétkesnek mondatott ki, s az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 1., illetve 9. t?-a értelmében 50 frt pénzbüntetés megfizetésében marasztaltatott el, vádlott fél felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, a felebbezett határozatot érdemben, az abban fel­hozott indokokból és még azért is helybenhagyom, mert felebbező nem birt kimérési, hanem csak kismértékben való elárusitási engedélylyel, mely engedély alapján égetett szeszes folyadékok az 1888. évi XXXV. t.-cz. 2. §-ának 2. pontja értelmében csakis 100 literen aluli mennyiségben adhatók el, tehát az engedély alapján, tekintettel az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 1. §-ára is, égetett szeszes folyadéknak 100 litert elérő vagy meghaladó mennyiségben való elárusitására felebbező jogosítva nem volt. A szállodákban és vendéglökben levő hávéházi (kávémérési) üzletekben, a szeszes italoknak kiszolgáltatására külön engedély szükséges. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 20,097. sz. határozata: Kérdés tétetett aziránt, hogy a szállodákban és vendéglőkben az étke­zési üzlet mellett gyakorolt kávéházi (kávémérési) üzletben, a szeszes italok­nak kiszolgáltatása az étkezési üzletre szóló italmérési engedély alapján gyakorolható-e, avagy külön engedély alá tartozik? Erre a kérdésre az 1888. évi XXXV. t.-cz. alapján, a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg kijelentem, hogy az a vállalkozó,, ki egyúttal vendéglős és kávés is, csak akkor föglalkozhatik mind a két üzletében szeszes italoknak kiszolgáltatásá­val, ha mindegyik üzletére nemcsak az azok természetének megfelelő ipar­engedélylyel, hanem külön italmérési, illetve kismértékben való elárusitási engedélylyel is bir. A vendéglői üzletre nyert italmérési engedély tehát nem jogositja fel az engedélyest egyszersmind arra, hogy a kávéházban (kávé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom