Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 148 — által sérelemkép felhozott az az eset, hogy a kizárólagos italmérési jogosultság haszonbérlői tőle, a ki szeszes italok korlátolt elárusitására pénzügyhatósági engedéllyel bir, 133 literes hordókban elárusított cognacot elkoboztak, törvény-vagy szabályellenességet nem képez. Mert K. J. az 1888. évi XXXV. t.-cz. végrehajtása iránt kiadott utasitás 131. §-ának V. 1. A) pontja alapján szeszes italoknak kismértékben zárt edényekben való elárusitására nyert pénzügyi hatósági engedélyt, zárt edények alatt pedig az idézett utasitás 3. §-ának második bekezdése szerint, általában csak kellőleg dugózott, lepecsételt vagy lemezzel lezárt, üvegből vagy anyagból készült palaczkok, korsók és ezekhez hasonló edények értendők, milyenekül hordók és más hasonló kötött edények nem tekinthetők; a kizárólagos italmérési jogosultság mellett gyakorolható kismértékben való elárusitásnál pedig külön is megköveteltetik, hogy a cognac üvegekben árultassék. Az italmérési jövedékről szóló törvény életbelépte előtt elkövetett regalejogcsonkitás, nem elegendő indok az italmérési engedély megtagadására. A m. kir. pénzügyminiszter 1890. évi 95,842. sz. határozata : G. J. vegyeskereskedőnek felebbezése folytán, a kir. pénzügyigazgatóságnak a szeszes italok kismértékben való elárusitására szóló engedély megvonását kimondó határozata felülvizsgáltatván, az elsőfokú határozat megváltoztatásával, másodfokulag az elárusithatás folytathatása mondatik ki, mert az 1883-ban felebbező által elkövetett regalejog-csonkitás, — mint nem az állami italmérési jövedék ellen elkövetett kihágás, — egymagában nem elég indok az engedély megvonására. Szeszes italok ajándékozása engedély nélküli italmérésnek nem tekinthető, s jövedéki, kihágást nem képez. A m. kir. pénzügyminiszter 1890. évi 39,813. sz. határozata: Az állami italmérési jövedékről szóló törvény végrehajtása körül felmerült kérdés tárgyában, folyó évi ápril hó 2-án kelt 6527. sz. jelentésére, miheztartás végett a pénz ügyigazgatóságot értesítem a következőkről: a W. L. s fiai bor-nagykereskedő czég által F. székesfehérvári czégre czimezve állítólag ajándékképen küldött 15 liter bor nehézményezése alkalmából tett arra a kérdésre vonatkozólag, vájjon szeszes italoknak ajándékképen való átengedése a törvény 2. §-a elleni kihágást képez-e vagy sem? szolgáljon tudomásul, hogy szeszes italoknak bármily mennyiségben való ajándékozását a törvény ugyan nem tiltja, de minthogy éppen ajándék leple alatt a törvény kijátszásának tág tere nyilik, egyes concrét esetekben vizsgálat utján állapítandó meg: vájjon tényleg nem forog-e fenn visszaélés ? Az a kávés is köteles italmérési engedélyt kérni, ki más szeszes italt nem árusit el, mint a teához rumot. A m. kir. pénzügyminiszter 1890. évi 86,816. sz. határozata: Az italmérési jogbérlők és W. V. ottani kávémérő tulajdonos közt felmerült, s a kereskedelemügyi miniszter ur által illetékes eldöntés végett hozzám áttett vitás ügyben az alispán általhozott határozatot, melylyel W. V. h—i kávémérőnek megengedtetett, hogy kávén kívül egyéb italokat, ugy a teát is rummal kimérhessen, a kizárólagos italmérési jogosultság haszonbérlője által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgálván, a felebbczett alispáni