Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 134 — jából saját czégük pecsétjével lezárandó palaczkokra lefejteni? értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 7. §-ának határozraányai csak az elárusitást kötvén bizonyos korlátokhoz, ha ezek pontosan betartatnak, az elárusítandó szeszes italoknak az adóköteles fél által mi módon való beszerzése tekintetében, a kizárólagos italmérési jogbérlő által kifogások nem emelhetők. E szerint a szeszes italoknak, az 1890. évi XXXVL t.-cz. 7. §-ában meghatározott korlátozások szerinti elárusitásra való előkészítését, palaczkokra való lefejtését, és a palaczkok lezárolását, a kismértékben'! elárusitásra engedélylyel biró kereskedő önmaga eszközölheti, s nincs kötve ahhoz, hogy az elárusitást, a termelőtől vagy gyárostól vagy nagybani elárusítótól származó eredeti csomagolásban eszközölje. Az essencziával hideg uton készített szilvórium vagy rum, a valódi szilvóriumia vagy rumra megállapított italmérési adó aiá esik. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 50.393 sz. határozata: Az italmérési adótétel szempontjából nem lehet kutatás tárgyává tenniy vájjon valamely ital eredeti minőségű avagy mesterségesen készült illetve hamisitott-e V s ugyanezért az essencziák hozzáadása által szeszből készült szilvórium vagy rum, a valódi szilvóriumra szabott adótétel alá tartozik. A kórházakban elfogyasztott bor és sör után, az 1893. évi január 1-seje óta az árszabás szerinti egész italadó fizetendő. A m. kir. pénzügyminiszternek 1892. évi 57,249. sz. átirata a m. kir. belügyminiszterhez : Van szerencsém értesíteni nagyméltóságodat, hogy a mennyiben az 1892. XV. t.-cz. 1. §-ának határozmányához képest, 1893. évi január hó 1-től kezdődőleg, a bor és sör után járó italmérési adó, a bor-, illetve a sörfogyasztási adóval egyesittetik. és az ily képen egyesitett adó «boritaladó», illetve «söritaladó» elnevezés alatt az uj törvény kiegészitő részét képező árszabás szerint, az elfogyasztatott bor-, illetve sörmennyiségek után fog beszedetni: az 1890. évi 18,613. sz. a. kelt azon körrendeletem, melynek alapján a kórházak élelmezési vállalkozói, a betegek részére orvosi rendeletre kiszolgáltatott szeszes italok után fizetendő külön italmérési adó megfizetése alól felmentettek, 1893. évi január hó 1-től kezdve a borra és sörre nézve hatályát veszti, s e naptól kezdve a m. kir. orsz. tébolyda élelmezési vállalkozói is, az 1892. évi XV. t.-cz. 1. §-ához csatolt árszabás szerinti italadót lesznek kötelesek fizetni. A bor- és sörmérök 10°/c-kal olcsóbban igényelhetik a közönséges pálinkát, a kizárólagos szeszitalmérési jog bérlőjétől, mint a mily áron ez kimér; e 10° 0 leengedést azonban különböző maximalis árak mellett csakis abból az árból igényelhetik, mely a literen aluli eladásokra van megállapítva. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 5971. sz. határozata: Egyöntetű eljárás biztosítása végett értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy a kizárólagos szeszitalmérési jog bérlője a bor- éssör kimérőnek, — ha közöttük másnemű megállapodás nem létezik, a szeszt és a szeszből készült közönséges pálinkát, annál az árnál tartozik 10o/o-al olcsóbban átadni, a mely maximalis árként a literen aluli eláiusitásokra nézve van megállapitpa, vagyis a 100/0-os engedmény p. o. nem a 0*8 krajczáros, hanem fokon-