Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 91 — által másodfokban hozott határozatot, mely szerint a városi árvaszéknek végzése, melyben a hagyatéki ingatlanoknak végrehajtási joghatálylyal biró önkéntes birói árverésen czélbavett eladásához való hozzájárulás oly hozzáadással mondatott ki, miszerint az árverés eredményének joghatálya az árvaszék jóváhagyásától függend, G. Antal és P. István mint nagykorú örökösök meghatalmazottja részéről a birói árverés joghatályának gyámhatósági jóváhagyástól függővő tétele miatt közbetett felebbezés ellenében helyeseltetett, a másodfokú határozat ellen ugyancsak a most nevezettek részéről közbetett felebbezés folytán vizsgálat alá ve vén, következőleg határozok: A hivatolt alsóbbfoku egybehangzó határozatokat felebbezett azon részeikben, hogy a birói árverés eredményének joghatálya az árvaszék jóváhagyásától függend, feloldom. Mert igaz ugyan, hogy a kiskorúakat illető ingatlannak eladásához az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §. 9-ik pontjaihoz képest gyámhatósági jóváhagyás szükséges, de az 1877. évi XX. t.-cz. 268. §-a szerint az árverés eredményének jóváhagyása a biróságon kivüli önkéntes árverésre vonatkozik. Ellenben midőn a hagyatéki ingatlannak birói önkéntes árverés utján való eladása czéloztatik és a gyámhatóság ennek eszközlése végett a telekkönyvi hatóságot megkeresi, az árverés elrendelése és a további eljárás tekintetében az 1881. évi LX. t.-cz. 204—206. §§. szabályai alkalmazandók, minélfogva a birói önkéntes árverés joghatályát gyámhatósági jóváhagyástól függővé tenni nem lehet.