Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 83 — előlnevezett örökhagyó hagyatékára nézve az örökösödési eljárás megindítása czéljából ujabb tárgyalás tartassák, s annak rendén az 1877. évi XX. t.-cz. 250. §-ánák rendelkezései követtessenek. Mert az elől kitett időben eszközölt tárgyalás rendén az id. törvényszakasz rendelkezései betartva nem lettek ugyanis véglegesen nem állapíttatott meg a kiskorú neveltetése, kiképcztetésének módja és költsége, valamint a vagyonkezelés módozata sem, pedig az idézett törvény rendelkezése szerint mindezek az örökösödési eljárás megindítása czéljából rendelt tárgyalás alkalmával állapitandók meg. Miért is a városi árvaszéknek a tárgyalási jegyzőkönyv beérkezésének póttárgyalás tartása iránt rendelkezni, és nem a gyámhatósági jóváhagyás záradékolásával a hagyaték átadása, illetve a hagyatéki ingatlannak telekkönyvi átírása iránt intézkednie kellett volna, és pedig annyival kevésbé, minthogy ha a hagyatéki leltár végleges megállapítására nézve a tárgyalás rendén megegyezés létre nem jöhetne, és az örökség tárgyát képező vagyon haszonvétele vagy kezelési módozatára nézve az örökös és a haszonélvezetet igénylő özvegy között egyezség létesíthető nem volna, az esetben az öröklési nyilatkozat gyámhatósági jóváhagyásával az örökösödési eljárás befejezettnek nem tekintethetnék, hanem azon okból, mert az örökösök, illetve az örökös és az örökhagyó özvegye, mint haszonélvezetet igénylő érdekelt fél között az öröklés tárgyát képező hagyatéki vagyon haszonélvezete és kezelésére nézve megegyezés nem létesült, az összes iratok további intézkedés végett a hagyatéki bírósághoz átteendők lennének annyival is inkább, minthogy egyezség létre nem jötte esetében azon kérdésben, hogy a haszonélvező özvegy a hagyatéki vagyon jövedelméből a kiskorú örökös tartására és kiképeztetésére mily összeget tartozik átengedni vagy fizetni? a gyámhatóság örökösödési eljárás körében nem határozhat, fizetésre az özvegyet csakis a bíróság kötelezheti, illetve marasztalhatja el, ezenkívül még a hagyatéki eljárás rendén özvegyi jogon támasztott igények felett sem határozhat a gyámhatóság; ezen igények felett szintén a bíróság van hivatva dönteni. Az 1877. évi XX. t.-cz. életbelépte előtt folyamatba tett hagyatéki ügyekben mindaddig, mig a hagyatéki tárgyalás jogérvényesen elintézve nincs, a hagyatéki vagyon biztositásáról és kezeléséről a biróság tartozik gondoskodni. A m. kir. minisztertanács 1893. évi márczius 30. tartott ülésében hozott határozata: A m. kir. minisztérium néhai W. Lipót és W. Márton sárszegi volt lakosok hagyatéki ügyeiben néhai W. Lipót özvegyének mint volt gyámanyának és szükség esetén a gyámtársaknak is — megszámoltatására nézve a m. kir. járásbíróság és az árvaszék közt felmerült hatásköri összeütközés esetét 189 \ évi márczius hó 30-ik napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, az 1869. évi IV. törvényczikk 25. §-a alapján következőkép határoztatott: a jelen hagyatéki ügyben néhai W. Lipót özvegyétől mint volt gyámanyától és szükség esetén a gyámtársaktól a hagyatéki számadások bekivánása s az erre vonatkozó további intézkedések a biróság hatáskörébe tartoznak. Indokok: W. Lipót rendes lakhelyén Sárszegen 1873. évi szeptember 11-én végrendelet hátrahagyásával elhalt, özvegy és hat gyermek maradt utána, kik közül az egyik, jelesül W. Márton másnap, vagyis 1873. évi szeptember 13-án szintén elhunyt. — Ezen két hagyaték tárgyalását a m. kir. járásbíróság W. Lipót végrendeletének kihirdetése után 1874. évi január 7 én 6*