Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

fel. Ha a vonatkozó határozat valamelyik örökösnek kézbesíthető nem volna, vagy valamelyikük a neki járó készpénzt a végzés kézbesítésétől számítandó fél év alatt fel nem venné, akkor áll be az az eset, melyben az árvaszék az illető nagykorú örökös részét az 1877. évi XX. t.-cz. 286. §-ához képest birói kézbe letenni tartozik. Ha a bíróság ezen előzmények után is leszállítaná saját tárgyi illetőségét, az esetben az iratok az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-ában körülirt eljárás végett az árvaszék által hozzám haladéktalanul felterjesztendők lesznek. A gyámhatóság alól való felszabadulásra vonatkozó határozat csak akkor tekinthető kézbesithetlennek és ezen alapon a gyámpénztárban kezelt érték birói kézbe csak akkor tehető le, ha előzetesen az illető lakhelyének kipuhatolása és a határozat kézbesítése megkiséreltetett, de a kisérlet eredménytelen maradt. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 28,149. sz. határozata: Nag3'koruságot elért J. Samu gyámpénztári kezelés alatt állott tőkepénze és kamatainak birói letétbe helyezése iránt a budapesti kir. törvényszékkel szemben felmerült kérdés tárgyában a m. kir. igazságügyminiszter úrral egyetértőleg a következőket jelentem ki: Az árvaszék, miután Z. Samu nagykorúságát elérte, kiutalványozta a gyámpénztárban a nevezett javára kezelt tőkepénzt s a nagykorúság elérte napjától járó kamatokat Z. Samunak, a nagykorúság napjáig járó kamatokat pedig Z. Samu anyjának özv. Z. Albertnének mint volt t. és t. gyámnak, de akképen, hogy mindkét összeg Z. Samu és özv. Z. Albertné közös nyugtatványára fizettessék ki. Minthogy azonban Z. Samu Amerikában tartózkodik, a kézbesítő visszamutatta az idézett árvaszéki végzésnek Z. Samu részére kiállított példányát, özv. Z. Albertné pedig tekintettel fiának távollétére azon kérelemmel járult az árvaszék elé, hogy közös nyugtatvány ne kivántassék, hanem nevezett fia kiskorúságának idejéből származó kamatok neki t. i. özv. Z. Albertnének saját nyugtatványára kifizettessenek. Az árvaszék erre, abból indulva ki, hogy az özvegynek emiitett kérelme következtében a tulajdonjog az utalványozott összeg egy részére nézve vitássá vált és támaszkodva arra, hogy a gyámhatóság alóli felszabadulásra vonatkozó határozat Z. Samunak kézbesíthető nem volt, a kérdéses gyámpénztári tőkét kamatával együtt, hivatkozással az 1877. évi XX. t.-ez. 286. §-ára, átküldte a budapesti kir. törvényszékhez birói letétbe." A budapesti kir. törvényszék az átküldött összeget birói letétül el nem fogadta, kijelentvén, hogy ezen összeg még részben sem vált vitássá és hogy Z. Samu távollétére való tekintettel az árvaszék van hivatva az 1877. évi XX. t.-cz. 257. §-a értelmében a további intézkedéseket megtenni. Miután az 1877. évi XX. t.-cz. 16. és 35. §-ai szerint azon kamatok, melyek Z. Samu kiskorusága alatt lettek esedékesekké, kétségkívül özv. Z. Albertnét illetik; miután továbbá e kamatokat az árvaszék saját hatáskörébeu eljárva özv. Z. Albertné részére már ki is utalványozta; miután végül özv. Z. Albertné nem kér egyebet, mint azt, hogy az utalványozott kamatok neki saját nyugtatványára kifizettessenek, ennélfogva nem helyes ama felfogás, mintha a kérdéses kamatok felvételére vonatkozó jogosultság vitássá vált volna. Áttérve Z. Samu igényére, e tekintetben nem egészen helyes sem a kir. törvényszéknek, sem az árvaszéknek álláspontja. A kir. törvényszéké azért nem, mert Z. Samu, bár Amerikában és budapesti hozzátartozói előtt gyakran hosszabb ideig ismeretlen helyen tar-