Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 646 — gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök ingyenes igénybevételén felül még táppénzt is igényelni, felhívom a tanácsot, értesítse a nevezett egyletet a következőkről: Minthogy a hivatolt törvény 7. §-ának c) pontja a táppénz nyújtás kötelezettségét csak az esetre írja elő, ha a betegség keresetképtelenséggel jár, s az csakis a keresetképtelenség tartamára jár; ennélfogva az a kereskedelmi alkalmazott, a kinek fizetési és tartási igénye a kereskedelmi törvény alapján betegsége esetén is kijár, azon időre, mig ezt a fizetést élvezi, a betegsegélyző pénztártól táppénzt nem követelhet, mert az illető ezen idő alatt keresetképtelennek nem tekinthető és mert továbbá a hivatolt törvény 8. §-a szerint, mely 7. §-nál nagyobbmérvü segélyezést is megenged, nem terjeszthető ki a táppénz nyújtása tekintetében oly esetekre, midőn az illető beteg nem keresetképtelen, mert fizetést élvez. Oly a segélypénztári tagságra kötelezett egyén, ki foglalkozásából kilépve önként megmaradt a pénztár tagja, de keresethiányból a tagsági dijat fizetni nem képes, temetkezési segélyben akkor részesül, ha az utolsó tagdij lefizetésétől számitott hat héten belül hal meg, vagy ha ezen hat héten belül megbetegedve, elhalálozása a i 0 heti segélyzés tartama alatt következik be. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1894. évi 12,167. sz. határozata: A pozsonyi kerületi betegsegélyző pénztár igazgatóságának a temetkezési segély kiszolgáltatása tárgyában felterjesztett kérelmére, a folyamodó igazgatósággal való közlés végett a város tanácsát következőkről értesítem: Miután egyrészt az 1891. évi XIV. t.-cz. 7. §-ának határozmánya szerint, az ezen szakaszban felsorolt segélyezések a pénztár tagjainak nyújtandók, ennélfogva a temetkezési segély akkor fizetendő ki, ha az elhunyt egyén a pénztár tagja volt, illetve a pénztártól ellátásban részesült, miután másrészt az idézett törvény 25. §-a szerint azon pénztári tagok, kik keresethiány miatt a legcsekélyebb tagsági dijat sem képesek megfizetni, tagsági jogaikat az utolsó befizetéstől számítva még hat hétig élvezik, ennélfogva az ezen tagok után esedékes temetkezési segély akkor fizetendő ki, ha a tag az utolsó tagsági dij befizetésétől számitott hat héten belül hal meg. vagy ha ezen hat héten belül megbetegedvén, a pénztár őt a megbetegedéstől számítva, újólag esetleg 20 hétig terjedő segélyezésben részesiti, ha az elhalálozás ezen segélyezés tartama alatt következik be. A fentiekben kifejtett elvnél fogva tehát világos, hogy a folyamodványban felhozott konkrét esetben Füszek Mátyás a temetkezési segélyre nem tarthat igényt, miután tagsági jogai a huszheti segélyezés lejártával teljesen megszűntek.