Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)
— 57 széknek nem tett jelentést, hanem csak 1885. évi január 20-án, tehát több mint 2 év leforgása után adott be az árvaszékhez emlékeztetés* a haszonbér befizetésének tárgyában. A nyilvántartónak ezen súlyos mulasztása azonban csak ugy volt lehetséges, hogy az árvaszék elnöke elmulasztotta az árv. ügyrend 1. §-ában előirt azon kötelességét teljesíteni, mely szerint a kezelő személyzet hivatalos könyveit és jegyzékeit minél gyakrabban megtekinteni, ellenőrizni tartozik. Hogy a lejárt haszonbéri részletek behajtása iránt nem a fizetési kötelezettség beállta időpontjában, azaz félévenként, hanem csak 1885 évi február 19-én tétetett intézkedés az árvaszék részéről, a midőn az már a haszonbérlőn behajtható nem volt, abban a B. Miklós gyámsági ügyének árvaszéki előadója részéről is mulasztás látszik fenforogni; mert az árvaszéki ügyrend 14. §-a rendelkezéséhez képest az előadó kötelessége előadását és határozati javaslatait oda irányozni, hogy nemcsak az utolsó beadványnyal felmerült kérdés, hanem egyszersmind korábbi beadványokból felmerült mindazon kérdések is, melyek még végmegoldást nem nyertek, elintéztessenek. A szóban levő gyámsági ügyben az előlidézett, a haszonbérlőt fizetésre felhívó 1882. évi ápril 30-án 2103. sz. a. kelt végzést követőleg már 1882. évi július 8-án érkezett a 3286. számú beadvány, a melynek elintézésekor az előadónak kötelességében állott volna oly hatázati javaslat előterjesztése, a melyben az M. Albertnél hátralékban levő haszonbér behajtása iránt is intézkedés foglaltatik. Az ügy előadója azonban ezt sem ezen esetben, sem pedig a 21/?, évi időközben felmerült számos hasonló esetben nem tette. Minthogy ekként az árv. elnök az előadó és nyilvántartó részéről ez ügyben mulasztásból eredő fegyelmi vétség esete látszik fenforogni. a közig, bizottság határozata megváltoztatandó és tekintve, hogy K. Dániel akkori nyilvántartó időközben elhalálozott, a fegyelmi vizsgálat T. Gábor árvaszéki elnök és G. Zsigmond árvaszéki ülnök ellen elrendelendő volt. A község, mint erkölcsi testület által biztosíték nélkül elhelyezett és behajthatlanná váló örökségi készpénz megtéritése esetén a felelősség első sorban a közgyám, másodsorban a községi elöljáróság, illetve képviselőtestület és csak azután a község vagyonával szemben állapítandó meg. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 25,592. sz. határozata: Z. N. k—i községi árvatári adós behajthatlan tartozása ügyében a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége által másodfokon hozott határozatot K. község felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, következőleg határoztam: Az. idézett számú és keltű másodfokú határozatot, melylyel helybenhagyatott a vármegyei árvaszék határozatának megfelebbezett azon intézkedése, mely szerint köteleztetett K. község mint erkölcsi testület, hogy a J., T., P. és T. részére J. N., K. községi lakosnál elhelyezett, azonban nevezettől behajthatlanná vált örökségi készpénzköyetelésük kielégítésére a vármegyei gyámpénztárból kifizetett 90 frt tőkét, 93 frt 15 kr kamatot, összesen 183 frt 15 krt és e tőke után a kifizetésig járó 6% kamatot 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett az árvapénztárba fizesse be5 — fenhagyatván nevezett község mint erkölcsi testületnek azon volt elöljárók ellen, kik a kölcsönt minden biztosíték nélkül nyújtották, visszkereshetőségi joga, — a most idézett elsőfokú határozattal együtt feloldom és utasítom a vármegye árvaszékét, hogy a szóban levő tőkepénznek kikölcsönzése és biztosítása körül mulasztást elkövetett közgyámot nyomozza ki