Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

3. Vétségek és kihágások. A védkötelezettségüknek eleget nem tett ifjak szüleik nélkül még azon esetben sem kaphatnak kivándorlási engedélyt, ha törvényhatósági bizonyitványnyal igazolják, hogy nem a védkötelezettség elkerülése végett szándékoznak kivándorolni. A ra. kii', honvédelmi miniszternek 1891. évi 1003. sz. a. am.kir. belügyminiszterhez intézett átirata: A 17. életévüket betöltött, azonban védkötelezettségüknek, vagy tényleges szolgálati kötelezettségüknek eleget nem tett ifjak, a monarchián kívüli külföldre kivándorlási engedélyt csak akkor nyerhetnek, ha szüleikkel együtt vándorolnak ki; különben az a védtörvény 64. §-a alapján megtagadtatik. Ennek ellenében azon körülmény, hogy a kivándorolni szándékozó ifjú saját törvényhatóságától bizonyítványt mutat fel az iránt, hogy nem a védkötelezettség elkerülése végett vándorol ki, a véderő magasabb érdekeivel szemben figyelembe nem vehető. Ennek indoka az, hogy a védkötelezettség kijátszásának lehetősége megakadályoztassék. Hasonló intézkedés az 1882. évi osztrák védtörvényi novellába már akkor felvétetett. A magyar törvénybe ez azért nem vétetett íöl, mert az 1879. évi L. t.-cz. 22. §. 2. bekezdése élteimében a törvényhatóságok e részbeli bizonyítványainak felülvizsgálata a honvédelmi miniszter által különben is gyakoroltatván, a visszaélések meggátlására ez elégségesnek mutatkozott. Ezen visszaélések különösen az ország román ajkú vidékein mutatkoztak. Ezekre való tekintettel az 1889. évi VI. t.-cz. 64. §-ában külön is utalás történik az 1879. évi L. t,-cz.-re. A törvényhatóságok e részbeli bizonyítványai azon okból nem lehetnek egyedül mérvadók, mivel ezen kérdés nemcsak az ő korlátoltabb hatáskörük alapján, hanem országos szempontból birálandó meg. Az 1889. évi VI. t.-cz. 45. §-ába ütköző véderő elleni vétség tényálladékához határozottan azon czélzat kívántatik meg, hogy a monarchia határainak elhagyása a hadkötelezettség kikerülése; czéljából történjék. A m. kir. Curia 1894. évi 5141. sz. határozata: M. Illés vádlott 1887. évben az I. korosztályban sorozáson volt, midőn alkalmatlannak nyilváníttatott. Vádlott még ugyanezen évben útlevél nélkül kivándorolt Amerikába, a hol 1891. évig maradt, onnan visszatérve azonnal önként jelentkezett hadkötelezettségének teljesítése végett a moraviczai járás főszolgabírójánál, a ki az eljárást ellene megindította s vádlottat alkalmassága esetére egy évi szolgálatmeghosszabbitással sújtotta, egyúttal pedig az