Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

6. Kisdedóvás. A kisdedóvónői képesítő oklevél az állam nyelvén is kiállítandó.^ A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1892. évi 33,973. sz. határozata: Értesítem tanfelügyelő urat, hogy a jelentésében felvetett kérdések az 1891. évi XV. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott «Utasitásokban» szabályozást nyertek, ennélfogva ezen «Utasitások» rendelkezéseihez alkalmazkodjék. Figyelmeztetem arra, hogy a képesitő-oklevél bemutatott mintája a követelményeknek meg nem felel. A kisdedóvónőképző intézetek a törvény értelmében minden kisdedóvóda vezetésére képesítenek s ezért nem lehet csak egy hitelfelekezet kisdedóvódáinak vezetésére képesitő-oklevelet kiállítani, de épen azért, hogy a képesítés általános, szükséges, hogy a képesitőoklevél minden kisdedóvódai hatóság számára alkalmas módon : magyarul is, mint az állam nyelvén legyen kiállitva. Azon kivül a képző-intézetnek teljesen önállónak kell lenni, s azért nem szabad azt egy más iskolával kapcsolatos tanfolyam gyanánt megjelölni. Ezen kifogásokra nézve a tanfelügyelői « Utasítás» 95. §-a értelmében járjon el és az eredményről tegyen majd jelentést. Azon községekben, hol a községi menedékházak igazgatására hivatott felügyelőbizottságot megalakítani nem sikerült, a közigazgatási bizottság legfeljebb egy év tartamára gondnokot nevezhetTki. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1893. évi 31,090. sz. határozata: Távirati jelentésére értesítem a közig, bizottságot, hogy megengedem, mikép azon községekben, hol a községi menedékházak igazgatására hivatott felügyelő-bizottságot megalakítani nem sikerült, az 1876. évi XXVIII. t.-cz, 11. §-a rendelkezéséhez hasonlóan a közigazgatási bizottság gondnokot nevezzen ki a menedékház részére. A kinevezés azonban legfeljebb csak egy évre érvényes s a felügyelő-bizottságot azonnal meg kell alakítani, a mint erre alkalom van. Az 1891. évi XV. t-cz. értelmében felállítandó községi kisdedóvodák kiadásait a község az italmérési^váltságtőke kamataiból fedezni jogosult. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 56,878. sz. határozata. (Közölve az L kötet 466. lapján.)