Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)
— 499 — határozatát az érdekelteknek szabályszerűen kézbesítse, egyúttal azonban, minthogy az ügy az egyházi alkalmazottak javadalmazását érinti, hivatalból is terjeszsze fel, a többször emiitett párbérszámadások megvizsgálása érdemében pedig az alapügy ekkénti letárgyalásának eredményéhez képest községi vagyon felügyeleti jogköréből kifolyólag uj határozatot hozzon. Egyszersmind a nélkül, hogy az ügynek minő irányban leendő elintézésére nézve mérvadó befolyás venni óhajtanék, tájékozásul általánosságban megjegyezni kívánom, miszerint igaz ugyan, hogy a községnek mint ilyennek ezen jellegétől mi sem áll távolabb, mint az, hogy a község a felekezeti hitközség tagjainak tartozásaival terheltessék, viszont azonban miként azt hivatali elődeim is egyes konkrét esetekben ismételt izekben kijelentették, az sem tekinthető elvileg kizártnak, hogy egyes községek saját önkéntes elhatározásuk nyomán keletkezett alapítványok, avagy szerződésszerű kölcsönös megállapodások czimén ilynemű hozzájárulásokat egy vagy más irányban magukra ne vállalhassanak; a minek jóváhagyhatása mindenkor a fenforgó körülmények szerint esetről-esetre Ítélendő meg; az ellen pedig, hogy a község — esetleg — minden anyagi hátrány nélkül, a lelkészek és tanitók járulékai pontos beszolgáltatásának és beszédésének, elöljárósága utján való közvetítését a felekezeti hatósággal szemben magára vehesse, észrevétel semmi esetre se merülhetne fel. Egyébiránt kijelentem, miszerint a szőnyegen forgó kérdést szorosan és kizárólag a törvény rendelkezéseinek fonalán kívánom megoldatni; ezen kereten belül azonban súlyt helyezek arra is, hogy a községeknek a lakosságuk annyira fontos szellemi érdekeit gondozó egyházi személyek illetményei pontos befolyásának biztosítására irányzott törekvései, a hitfelekezet belügyeibe való be nem avatkozás önmagában jogosult elvének egész általánosságban való merev alkalmazásával egyszerűen vissza ne utasittassanak, hanem, hogy ezen alapelv követelményei és a községek intézkedései között mutatkozó, tisztán egy felekezet által lakott községeknél sokszor csak inkább látszólagos ellentétnek kiegyenlítése a felmerülő konkrét ügyek specziális természetéhez képest megkiséreltessék és a községeknek e téren a felekezetekkel egyetértőleg kifejtett kezdeményezései a törvény korlátai között esetről-esetre e lehető támogatásban részesittessenek. A község a községi iskolai tanítókat tartozik ugyan a tanitói gyűlésekre való megjelenésük alkalmából legalább is fuvarral vagy fuvarbérrel ellátni, de ezen kötelezettség a hitfelekezeti iskolák tanitói irányában nem áll fenn. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 10,397. sz. határozata. (Közölve az I. kötet 491. lapján.) A kántortanítóknak kántori járandóságai is közigazgatási uton hajtandók be. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1888. évi 11,649. sz. határozata: Tudatom az egyházhatósággal, miszerint valamennyi közigazgatási bizottságot és kir. tanfelügyelőt, miheztartás végett, egyidejűleg arról értesítettem, hogy a kántortanítóknak nemcsak tanitói, hanem jogérvényesen megállapított kántori járandóságai is, ha a kötelezettek által kellő időben ki nem szolgáltatnak, a jogosított kérésére a közigazgatási hatóságok (járási közegek) által végrehajtás utján is haladéktalanul behajtandók. 32*