Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 449 — előtt magát hitfelekezetnélkülinek nyilvánította, mivel törvényeink szerint nálunk valamely felekezet kebeléből való kilépés csak akkor érvényes, ha az illető egyén egy más és pedig bevett vallásfelekezet kebelébe lép át. Ehhez képest a szóban forgó idegen, de a f—i iskolát látogató növendékek csak azon esetben szoríthatók a r. kath. hittan hallgatására, ha szüleik s maguk hitfelekezetnélküliségbe lépésök előtt katholikusok voltak; ha pedig protestánsok vagy zsidók voltak: megfelelő (protestáns vagy zsidó) hitoktatásban részesitendők. Iskolát fenn nem tartó hitfelekezethez tartozó szülők nem korlátozhatók az iránti elhatározásukban, hogy gyermekeiket melyik iskolába járassák. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1887. évi 12,121. sz. határozata: H. vármegye közigazgatási bizottsága az 1. községben levő és iskolát fenn nem tartó orth. izr. hitközséget arra kötelezte, hogy tanköteles gyermekeit, kik eddig a helybeli róm. kath. hitfelekezeti iskolát látogatták, jövőre az ottani statusquo hitközség felekezeti iskolájába járassa. Az orth. izr. hitközség részéről megfelebbezett ezen határozatot a vallás- és közoktatásügyi miniszter feloldotta, mint olyat, a mi az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 6. §-ával ellentétben áll. Ha a hitfelekezetek a hitoktatásról kellőleg gondoskodnak, akkor a hitoktatási tanórák elmulasztása miatt a szülők, illetőleg gyámok birságolandók. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1891. évi 284. sz. határozata: A dunántúli ev. ref. püspök úrhoz egyidejűleg intézett leiratom másolatának csatolása mellett, miheztartás végett értesítem tanfelügyelő urat, hogy azon szülők és gyámok ellen, akik tanköteles gyermekeiket valamely más hitfélekezet iskolájának oktatására rendesen járatják, de saját hitfelekezetük hitoktatását elhanyagolják, tekintve, hogy a hit- és erkölcstan az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 11. §-ának értelmében a felekezeti iskolának is rendes tárgyát képezi, tekintve továbbá a törvénynek 45. §-ából kiolvasható elvet, az idézett törvény 4. §á-ban kimondott kényszer alkalmazható, föltéve, hogy saját hitfelekezetük azon kötelezettségének, miszerint a hitoktatásról gondoskodni tartozik, kellőképen eleget tesz. Sem szülő, sem gyám nem vonhatja ki tanköteles gyermekét illetőleg gyámoltját a hit- és erkölcstan oktatása alól. Felekezetnélküli külföldiek tanköteles gyermekei nyilvános népiskolát csak akkor látogathatnak, ha hit- és erkölcstanoktatásban is részt vesznek. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1875. évi 25,801. sz. határozata: Felterjesztésére a következőkről értesitem a tanácsot: 1875. évi november hó 27-én 25,801. szám alatt kelt rendeletemben kijelentettem, mikép tekintettel az 1868. évi XXXVIII. és LIII. t.-cz.-ben foglaltakra, egy szülő és gyám sem vonhatja ki tanköteles gyermekét, illetőleg gyámoltját a hites erkölcstani oktatás alól. Miután azonban a fönnebb idézett t.-cz.-ben a hit- és erkölcstani oktatás iránt a törvényhozás részéről érvényre jutott intenczió hatályának meggyöngítésére vezetne az. ha külföldi illetőségű egyén. 29