Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— US — és eltávolította, mi által felperes tényleges kárt szenvedett és üzleti hasznot vesztett. Az idézett belügyminiszteri határozatot, valamint ugyancsak a m. kir. belügyminisztériumnak 1886. évi 540. sz. határozatát, melylyel felperest kisajátítás iránti kérelmével elutasította, felperes törvénybe ütköző rendeleteknek állítván, bíróságilag kéri alperest köteleztetni, hogy felperes házát, beltelkét, sertéshizlaló szállását és az üzletet teljes kárpótlás mellett kisajátítsa s a teljes kárpótlást 44,600 frtban kívánja megítéltetni. A törvényszék felperest kártérítési követelésével azon döntő indokból utasította el, mert a közegészségügyi legfelsőbb hatóság G. József és társainak felebbezése következtében felperes sertésszállásának eltávolítását saját hatáskörében elrendelte; tekintve, hogy a m. kir belügyminisztérium hatáskörébe a bíróság az 1869. évi IV. t.-cz. 1. § értelmében nem avatkozhatik, és az egyes esetben hozott miniszteri határozat törvényességét el nem bírálhatja; tekintve, hogy alperes város hatósága a m. kir. belügyminisztérium utasítása folytán tiltotta el felperes üzletének gyakorlását, kétségtelen, hog^' alperes szándékosan és jogtalanul felperesnek kárt nem okozott, azért tehát kártérítéssel nem is tartozik. A budapesti kir. ítélő tábla, a kir. törvényszék ítéletét a kereset főtárgyára nézve helybenhagyta. A m. kir. Curia mindkét alsóbirósági Ítéletet megváltoztatta s felperesnek kártalanítási jogát alperes város ellenében megállapította és utasította az első bíróságot, hogy ezen kártalanítás összege felett határozzon : Indokok: Felperes kereseti kérelmében a komáromi 1718. sz. tjkvben 1334. és 1435. sz. a. felvett 1022. házszámu telket, az azon berendezett sertésszállást összes tartozékaival és az ezen telken gyakorolt sertéshizlalási üzletet teljes kárpótlás mellett kisajátítani és teljes kárpótlás fejében alperes várost 44,600 írt tőke s kamatai fizetésére kötelezni kéri. Ezen kérelem lényegileg kártalanításra van intézve, olykép, hogy a jelzett fizetés mellett az ingatlan a város tulajdonába menjen át, és ennélfogva ezen per eldöntésénél a főkérdés az, hogy felperest megilleti-e ezen kártalanítási jog alperes város ellenében. Felperes ezen jogát arra alapítja, hogy ő sertéshizlalóját a városi tanácsnak 1883. évi augusztus hó 24-én 4755. sz. alatt kelt engedélye folytán rendezte be s kezelte a hizlalási üzletet; és midőn a belügyminiszter 1885. évi január hó 30-án a tanács fennebbi határozatát megsemmisítette és üzletét betiltotta, ezt csak közegészségügyi szempontból és a város közérdekéből szüntette meg; azonban ezt az 1884. évi XVII. t.-cz. 36. §-a szerint csakis kisajátítás utján, teljes kárpótlás mellett tehett; és miután mind a város közönsége, mind a miniszter rendeletével a kisajátítás, illetve kártalanítás iránti kérelmét elutasította, ezen kártalanítási jogának megállapítását bírói uton kéri. Kétségtelen, hogy a bíróság hatásköre nem terjed ki arra, hogy a közigazgatási hatóságnak egyes esetekben saját hatáskörükben hozott határozatait felülvizsgálja, és ez okból a fennebbi miniszteri határozatok a tekintetben, mely szerint felperes sertéshizlalási üzlete betiltatott és kimondatott, hogy ezen foglalkozás az 1884. évi XVII. t.-cz. 36. §-a szerinti kisajátítandó üzletek közé nem tartozik, és hogy az 1876. évi XIV. t.-cz. 11. és 12. §-ai nem alkalmazhatók, birói uton meg nem támadhatók. Azonban ezen közigazgatási hátát ozatok nem zárják el felperest attól, hogy az általános jogelvek alapján az ezen betiltás által szenvedett káraiért birói uton kártalanítást kérhessen. Bebizonyíttatott, hogy felperes fentebbi telkét megvevén, csak a városi tanácsnak a) alatti végzésében az 1883. évi augusztus hó 8-án közgyülésileg megállapított, felsőbb helyen is jóváhagyott szabályrendelettel egyezőleg megadott engedélye folytán rendezte be ezen telkét sertéshizlaldára; ő tehát az illetékes hatóságnál kieszközölt engedélye folytán ezen beruházásokat jóhiszemüleg tette meg és pedig annál is inkább,