Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 439 — tanácsot arra is figyelmeztetni, hogy az 1874. évi XXXV. t.-cz. 214. és 215. §-ai értelmében a fővárosi levéltárba 1875. évi ápril hó 30. napja után elhelyezett végrendeletek közokirat természetével nem birnak és hogy az 1876. évi XVI. t.-cz. 36. és 37. §-ai értelmében az 1876. évi június hó 30. napja után a magánvégrendeleteknek őrizetbe vétele is a fővárosi levéltár által megtagadható lett volna. A nyomdából kikerült falragaszokra a nyomdász neve és lakása feljegyzésének elmulasztása az 1848. évi XVIII. t.-cz. 41. §-ába ütköző sajtóvétséget képez. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 3342. sz. határozata. (Közölve az I. kötet 182. lapján.) A korcsmahelyiség a vendégek elfogadására szolgáló nyilvános hely, tehát magán lak fogalma alá rendszerint nem vehető. A m. kir. Curia 1888. évi 8994. sz. határozata: T. György és M. János a korcsma rendes nyitvatartása idejében G. József korcsmájában mulattak. Mulatozás közben egy poharat eltörtek, miből a mulatók és korcsmáros között czivakodás támadt, melynek a korcsmáros ugy vetett végett, hogy a vendégeit kidobta. Nemsokára H. József és M. János dorongokkal ellátva, erőszakosan a korcsma helyiségébe behatoltak. A korcsmáros ellenök magánlak sértése miatt a törvényszék előtt panaszt emelt. Az alsóbb bíróságok a magánlaksértés bűntettét megállapították, a kir. Curia azonban az alsóbb bírósági Ítéletek megváltoztatásával a magánlak megsértésének büntette alól a fenti elv alapján vádlottakat felmentette. Valamely olvasóegyleti tag által az inditványkönyvben egy más tag kizárása iránt tett inditvány bűnvádi eljárásnak tárgyát nem képezi. A m. kir. Curia 1887. évi 8361. sz. határozata: K. E. a margittai olvasóegylet inditványkönyvébe azt iktatta be, hogy F. T. egyleti tag a közel mult napokban köztudomás szerint tisztességes emberrel össze nem férő tényt követett el, s azért az egyletből zárassék ki. Az olvasóegylet választmánya részéről az e tekintetben hozandó határozat végett megtartott ülés alkalmával a választmány elnöke magára az általánosságban kifejezett tényre azt a felvilágosítást adta, miszerint P. T., B. T. asztalosnak egy segédjét felbiztatta, hogy a korcsmában szenvedett könnyű testi sértés miatt K. B. ellen tegyen bűnvádi feljelentést. Az eljárás folyamán ezen tényt maga is beismerte, a miből kitűnik, hogy K. E. nem valótlan, hanem valósággal megtörtént dolgot terjesztett a válaszmány elé. Tette pedig ezt vádlott azon jogával élve, mely őt, mint egyleti tagot megilleti, és tette azon egyleti választmány előtt, mely a tagok felvételére és kizáratására hivatva van. A margittai kir. jáiásbiróság előtt ezért F. T. panaszt emelt, mely K. H. becsületsértési vétségben marasztalta, mivel e tény az emberi méltóságérzetet s az egyén jó hírnevét feltétlenül megtámadja. A kir. tábla azon indokból, mivel K. E. a panasz tárgyát képező czikket az olvasóegylet tekintélyének és érdekének megóvása szempontjából irta be az inditványkönyvbe, és azon beiktatott indítványban oly kifejezés, mely a magán-