Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 432 — azért zárta el, hogy a sértett fél el ne mehessen s e szerint azt letartóz­tatta, továbbá mert vizsgálati vallomásából kétségtelen, hogy eme cseleke­detének czélja az volt, hogy sértett felet aljas nyerészkedési vágyból tovább ia fajtalan nyerészkedési ezélokra használja. A férjnek nejével szemben nincs házi fegyelmi joga. A m. kir. Curia 1892. évi 11,396. sz. határozata : P. S.-né azon panaszt emelte, hogy 1892. évi február hó 16-án őt férje, P. S. összeverte és rajta a becsatolt orvosi látlelet és vélemény sze­rint 14—20 nap alatt gyógyuló testi sérelmet ejtett. P. S. a tárgyalás folya­mán bár előbb tagadta, de később beismerte, hogy a panaszbeli időben nejét ő verte meg és rajta a látleleti sérelmeket ejtette, mert midőn a nejét megdorgálta, a nő e miatt fenyegetőzni, gorombáskodni kezdett, ezután a vádlott mint házi fegyelemre jogosított, nejét megfenyitette. Minthogy azon­ban azon orvosi látlelet és véleménynyel igazolt súlyos testi sértés a nem büntetendő házi fenyiték határát túlhaladta és annak elkövetésével vádlott immár büntetendő cselekményt követett el, annálfogva vádlottat az első biróság a feljelentett súlyos testi sértés vétségében vétkesnek mondta ki és enyhitő körülményül véve büntetlen előéletét, a tettkori felindult állapotát, sulyositó körülményül, hogy sértettet a testi sértések egész tömegével illeti s így nagyfokú durvaságot tanúsított, őt a P. S.-né irányában elkövetett és a btkv 301. §-ába ütköző, 302. §-a szerint büntetendő súlyos testi sértés vétségért tizenöt napi fogházra és az 1887. évi VIII. t.-cz.-ben foglalt czélra fordítandó 10 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén a btkv 53. §-ához képest egy napi fogházra Ítélte. A kassai kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Íté­letét a házi fegyelem tulhágására vonatkozó indok mellőzésével, egyéb indo kai alapján helybenhagyta. A m. kir. Curia minthogy az 1883. évi VI. t.-cz. 7. §-ának egyik esete sem forog fenn, a közbevetett felebbezést vissza­utasitotta. Az izgatás cselekményének elkövetéséhez nem okvetlen szükséges az, hogy az izgató szavak, valamely meghatározott komoly czél elérésére, vagy rokonelvek fentar­tására, illetve terjesztésére összejött gyülekezeten, és pedig nemzetiségi szinezetü gyü­lekezeten — mondassanak; mert az izgatás elkövethető az esetben is, ha több egyén korcsmában, vagy bárhol minden meghatározott czél és nemzetiségi szinezet nélkül jött is össze. A m. kir. Curia 1889. évi 860/868. sz. határozata: K. Emil 1884. évi január 16-án este, Kőrösbányán, «a szarvashoz* czimzett vendéglőben különböző nemzetiségű számosabb vendégek jelenlé­tében, nyilvánosan, a magyar nemzetet gyalázó s ismételten kiabálva kiej­tett kifejezések közt szenvedélyes hangon azt is mondotta, hogy «éljen min­den nemzet, csak a magyar nem, nincs gyalázatosabb a magyar nemzetnél, ki kell űzni a magyarokat, a magyarnak még a magvát is ki kell pusztitni». Ugyanazon alkalommal B. György, K. Emil szavait kiegészítve s közbe szólva, azt mondá: «le kell verni mindazokat, kik nemzetünket teherrel elnyomják, rég mondtam a románoknak, hogy verjék le mindazokat, a kik őket elnyom­ják)), s mintegy hozzátéve egy román dal következő szavait, hangosan kia­bálta: «fel fiuk, üssétek karóra a magyarokat, verjétek le a magyart», &

Next

/
Oldalképek
Tartalom