Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 424 — feszület, szentség, kehely stb. A kir. Ítélőtábla tehát nem fogadhatta el a k—i kir. törvényszéknek azon felfogását, mely szerint vádlottak í. évi február hó 7-én a k—i izraelita templomba álkulcscsal való behatolás és a lopás bűntettének elkövetése után egyúttal a templom belsejében a padlóra oda vizelvén és bélsár kiürítése által ama helyet még undokabb módon beronditván, ezen utóbbi tettük által a magyar büntetőtörvény alapján megtorlandó cselekvényt nem követtek el. Vádlottak ezen emiitett tette, mint vallásos szertartáshoz berendezett és e czélra már használatban levő hely egyúttal az abban elhelyezett rituális eszközök meggyalázására kiválóan alkalmas tett, nyilván a btkv 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség ismérveivel tűnik fel. Ezért s tekintettel arra, hogy a vádlottak által saját akaratelhatározásukból teremtett és nem valamely kényszerítő helyzetben elkövetett cselekvény nyilván meggyalázó tettre irányuló szándékosságai is lett végrehajtva, az előnyomozat ez irányban is elrendelendő volt. Az egyházi körmenetek szintén vallási szertartást képezvén, következőleg az a hely, melyen a körmenet átvonul, abban az időben a vallási szertartásra rendelt helynek jellegét ölti magára. A ki tehát ily alkalommal az ájtatoskodó hiveket istenkáromlásaival megbotránkoztatja, vallás elleni vétséget követ el. A m. kir. Curia 1885. évi 5855. sz. határozata, Az- elhaltak emlékéül tett íejfa a vallási tiszteletnek tárgyát képezi s ha a lelkész a temetőben végzett szertartás alkalmával a más vallású fejfára oly botrányos kifejezést használ: «ilyen hegyes karót dögöknek is dugnak», a vallás és annak szabad gyakorlata ellen elkövetett vétségben válik bűnössé. A m. kir. Curia 1894. évi 8019. sz. határozata : M. Antalnak 3 hónapos, róm. kath. vallású fia elhalálozván, a temetési szertartást G. Jenő kath. segédlelkész végezte. G. Jenő segédlelkész a temetőben, midőn a koporsót már beszentelte s a sirt már behantolni kezdették, látván azt, hogy a halott fejéhez nem a katholikusokuál szokásos keresztet, de a reformátusoknál szokásban levő fejfát helyeztek — az elhalt gyermek atyjához — a fejfára mutatva, azt a kérdést tette a még együtt levő gyülekezet hallatára: «Mi az a hegyes karó?», mire a kérdezett azt válaszolta: «Fejfa, a többi elhalt gyermekemnek is olyan van». G. Jenő vádlott erre az elhalt gyermek atyjának a gyászoló gyülekezet előtt a kereszt jelentőségéről vallás-erkölcsi oktatást tartott, melynek végeztével a fejfára mutatva azt a nyilatkozatot tette, hogy «ilyen hegyes karót dögöknek is dugnak». Vádlóinak a református temetőben tett eme nyilatkozata a csaknem kizárólag reformátusokból álló gyülekezetben zúgást és nagy megbotránkozást keltett és a jelenvoltak egyike, K. István nyomban ama kérdéssel fordult vádlotthoz: «Hát mi reformátusok dögök vagyunk?», erre aztán vádlott a gyülekezet moraja között — kezével fenyegetőzve — a temetőből eltávozott. Tekintve, hogy a temető a vallás szertartásai gyakorlására rendelt helyiség; tekintve, hogy vádlottnak amaz eljárása, hogy a református temetőben ref. gyülekezet előtt a reformátusoknál szokásos fejfát «hegyes karónak» nevezte s ugy nyilatkozott, hogy «olyan hegyes karót dögök mellé is dugnak», botrány okozására alkalmas; tekintve, hogy vádlott magaviseletével egy 40 —50 tagu gyülekezet előtt, tehát nyilvánosan tényleg nagy botrányt okozott;