Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)
— 417 munka erő másnap márczius 24-én déli 12 órára a városháza előtti téren gyülekezzék. E rendelet foganatosításakor B. Mihály vádlott az összegyűlt nép közé ment, azokhoz kiabálva s gúnyolódva azon egyenes felhívást intézte, hogy «ne menjen senki a Tisza árjához», «bolond a ki megy», «el kell az olyan embernek törni a kezét és lábát», «ingyen nem tartozik senki sem mennie, «hunczíüt a ki ezen rendeletet tette is», mely felhivás csakugyan azt eredményezte, hogy az ekként félrevezetett nép megtagadván az engedelmességet, katonai karhatalom igénybevétele vált szükségessé; midőn pedig a katonaság a városház-térre felvonult, ezeket is gunyszavakkal illetve, egyenesen arra hivta fel a tömeget, hogy menjenek haza mindnyájan, otthon a katonaság sem parancsol. Ennek szintén az lett a következménye, hogy a tömeg szétoszolván, a mezőre és szőlőkbe elrejtőzvén, akkor nap hét igás kézi munkaerőnél többet előteremteni nem lehetett és csakis másnap, vagyis márczius 25-én sikerült a katonai karhatalom alkalmazása mellett 300 szekeret előállítani s a vészfenyegetett helyekre küldeni. A debreczeni kir. törvényszék vádlottat a hatóság elleni izgatás vétsége miatt vétkesnek mondta ki s egy évi államfogházra és 100 frt pénzbüntetésre ítélte. A budapesti kir. tábla és a kir. Curia fenti számú határozatával a fenforgó enyhítő körülményekre való tekintetből vádlottat hat hónapi államfogházra és 20 frt pénzbüntetésre Ítélte. Ha valamely város községe, a helypénzszedési jogot, nem mint hatóság, hanem mint tulajdonos gyakorolja, annak kibérlése, az illető bérlőt hivatali hatalommal nem ruházza fel. Ebből kifolyólag sem a bérlő, sem pedig az általa^ felfogadott helypénzszedők, hatósági közegeknek nem tekinthetők, minélfogva ellenök hatósági közeg elleni erőszak el nem' követhető. A m. kir. Curia 1886. évi 382. sz. határozata. Ki piaczon, nagy számú közönség előtt, hivatalos szolgálatát teljesitő hatósági közeg ellen, bűntett vagy vétség elkövetésére felhivást intéz, izgatást követ el. A m. kir. Curia 1888. évi 1183. sz. határozata H. János 1885. évben a nagykikindai piaczon akkor, midőn a szolgálatban levő pénzügyőrök K. Zs.-t dohánycsempészet miatt elfogták s a községházához kisérték, a következő szavakat kiáltotta az összesereglett néphez: «Ne engedjétek a szegényt bekisértetni, üssétek agyon a finánczokat». E felhivás azonban eredménytelen volt. H. J. ellen ezen cselekménye folytán a n.-kikindai kir. törvényszék előtt izgatás czimén vád emeltetett. A törvényszék vádlottat az izgatás vádja alól felmentette és hatósági közegek elleni erőszak bűntettében marasztalta el. Az Ítélet főindokát az képezte, hogy vádlott a fenyegetést, illetve a bűntett elkövetésére irányuló felhivást nem a hatóságnak előre bejelentett gyülekezeten, hanem a piaczon, tehát csoportosulásra alkalmas helyen követte el. A királyi tábla és a kir. Curia vádlottat az izgatás vétségében mondotta ki vétkesnek és pedig a következő döntő okokból: Tekintve, hogy a «gyülekezet» büntetőjogi fogalmának meghatározása nemcsak hogy össze nem függ a gyülekezetnek a hatóságnál előre be, vagy be nem jelentésével, sőt teljesen közömbös ama körülmény is, hogy mi okból keletkezett gyülekezet; tekintve, mikép a fenforgó esetben be van bizonyítva, hogy a piaczon nagy számban jelen volt közönség