Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 408 — tatását nem zárja ki; mindezeknél fogva panaszlott N. Bertalannak azon ténye, hogy B. Mihályt letartóztatta, törvényellenesnek nem tekinthető s igy a btk. 195. §-ában meghatározott vétség alkotó elemének hiányában N. Bertalan panaszlott ezen vétség elkövetésével sem terhelhető. Nem hárul továbbá N. Bertalan panaszlottra bűnvádi felelősség azon ténye miatt sem, hogy panaszlót elfogatása után csakis harmadnapra hallgatta ki s bocsátotta szabadon, mert június 12-én délután és ezt követő napon a képviselőválasztás iránt leendő intézkedések őt székhelyéről elszólították, ily hivatalos elfoglaltság kimutatása mellett tehát őt mulasztás nem terheli. A budapesti kir. itélő tábla az eljáró kir. törvényszék megszüntető végzését felhozott indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia mindkét alsóbirósági végzésnek megváltoztatása mellett vádlott a személyes szabadság megsértésének a btk. 193. §-ába ütköző vétsége miatt vád alá helyeztetik és ennek kapcsában végtárgyalás tartására az elsőfokú biróság részéről határnap kitüzetni s arra vádlott, továbbá B. Mihály sértett s végre E. Mihály, D. János éji őr, Sz. András községi biró, N. Árpád helyettes körjegyző és B. Mihály csendőrségi vezető, mint tanuk megidéztetni rendeltetnek. Mert vádlott maga beismeri, mikép ő, mint járási szolgabíró, a v.-mikolai helyettes körjegyzőtől érkezett feljelentés folytán B. Mihály peresényi lakost azon okból, mivel az más egyénekkel az ő és a községi elöljárók személyét gyalázó dalt énekelt, a csendőrség által Szobra, a szolgabírói hivataltól bekisértetni rendelte; nevezett egyén ennek folytán B. Mihály csendőrvezetőnek s a vádlottnak e tekintetben egybehangzó vallomása szerint 1884 június 11-én letartóztatott, csak a következő nap délután szállíttatott be a szobi szolgabírói hivatalhoz és vádlott rendeletéből csak azon évi június 14-én tétetett szabadlábra; miután azonban a v.-mikolai kir. járásbíróságtól beszerzett ezen feljelentésre vonatkozó iratok azt tüntetik elő, hogy B. Mihály nem terheltetett sem hivatalból üldözendő, sem pedig másnemű oly büntetendő cselekménynyel, melynek fenforgása miatt az előzetes letartóztatásnak törvényesen helye lett volna; miután továbbá sem N. Árpád helyettes körjegyzőnek jelentésében, sem a B. Mihály és társai bekisértetése iránt a csendőrőrparancsnokhoz intézett utasításban, sem pedig a vizsgálati adatokban nem mutatkozik nyoma annak, hogy a B. Mihály személyének rögtöni letartóztatását, valami büntetendő és a közrendre veszélyes cselekmény megelőzése szükségessé, avagy csak igazolhatóvá is tette volna; miután végre ezek szerint jelen esetben vádlottnak B. Mihály részéről panaszolt eljárásában a btk. 193. §-ában körülirt vétségének elemei fenforogni látszanak: mindezeknél fogva az ügy ezen állásában ellene a vád alá helyezés elrendelendő volt. A községi elöljárónak valamely büntetőtörvénybe ütköző cselekmény elbirálása hatáskörébe nem tartozik, azért, ha a községi előljáró tyúktól vaj lási esetben valakit arra itél, hogy az illető a lopott tyúkot a nyakába akasztva a községben meghurczoltassék s ezen Ítéletét a tettes akarata ellenére végrehajtja: hivatalos hatalommal való visszaélést követ el. A m. kir. Curia 1889. évi 3249. sz. határozata:" S. E. községi biró és M. P. községi albiró tyúklopással gyanúsított P. Elenkát arra ítélték, hogy a tyúkot nyakába kötve, pellengérre állittassék és dobszó mellett hurczoltassék végig a községben. Ezen Ítéletüket a községi őrök által P. Elenka ellenzése daczára erőszakkal végre is hajtatták. P. Elenka a fehértemplomi törvényszék előtt a községi elöljárók ellen hiva-