Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

az itt és az abban felhozott indokok alapjában helybenhagyta. A m. kir. Curia, mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával, felperest keresetével elutasította, mert: olyan károkért, a melyeket az alkalmazott a vállalkozóval szerződési viszonyban nem álló harmadik személyek tárgyain elkövetett, a vállalkozó csak annyiban volna felelőssé tehető, a mennyiben bebizonyíttatnék, hogy olyan egyént alkalmazott, a .ki feladatának rendszerinti teljesítésére képtelen, a mit a jelen esetben felperes az alperes kocsisáról nem is állított. Ilyen körülmények között felperesnek kárának megtérítése iránt csakis a kárt okozott kocsissal szemben van keresete, de nem a kocsis gazdája, az alperes ellen: miért is felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a perköltség fizetésében elmarasztalni kellett. Ha a gazdát a cselédjét ért baleset körül a gazdái figyelem és gondosság kötelességének vétkes mulasztása nem terheli, a cseléden történt testi sérülésért s annak következményeiért őt felelőssé tenni nem lehet. A m. kir. Cnria 1889. évi 1022. sz. határozata : K. M. gazda A. M. 15 éves fiút cséplőgépébe fogott lovai hajtására cselédül alkalmazta. A fiu kötél;.ssége teljesítése közben a cséplőgépről leesett és egyik lábát ugy törte el, hogy örökre béna és nagyobb munkára képtelen lett. A kiskorú cseléd gyámja K. M. gazda ellen másfélévi munkamulasztás fejében 150 frt és kórházi költség fejében 23 frt 40 kr. erejéig kártérítési keresetet indított. Az első bíróság alperes gazdát a kereseti öszszegben elmarasztalta azon indokból, mivel alperes a kötelességszerű felügyeletet elmulasztotta, midőn a 15 éves cselédét erejét meghaladó és egészségét veszélyeztető munkára alkalmazta. A két felsőbb bíróság az első bíróság ítéletét megváltoztatta s alperest csupán 23 frt 40 kr. kórházi költségek viselésében marasztalta, A felsőbb bíróság döntő indokaiból következőket emeljük ki: Midőn alperes gazda kiskorú A. M.-t, ki félfogadásakor már 15 éves volt, a cséplőgépbe fogott lovak hajtására alkalmazta, azt testi erejét meghaladó vagy egészségét veszélyeztető munkával nem terhelte; e szerint felperest a cselédjét ért baleset körül a gazdái figyelem és gondosság kötelességének vétkes mulasztása nem terhelvén, a cseléden történt testi sérülésért s annak következményeért felperest, mint gazdát felelőssé tenni nem lehet. Alperest azonban az 1876. évi XIII. t.-cz. 32. S-a értelmében a felmerült gyógyítási költségek viselésében marasztalni kellett. Habár az 1876. évi XIII. t.-cz. 40. §-a szerint a cseléd által megtérítendő mindennemű kárért a gazda magának a cseléd bérének megfelelő íészét visszatarthatja, kártéritési követelését a nevezett törvényczikk 119. §-a értelmében csak a királyi biróság előtt érvényesitheti. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 252. sz. határozata: N. J. es — i lakosnak P. J. és K. E. cs—i lakosok ellen indított cselédügyében a megye alispánja által hozott s a közigazgatási bizottság által az 1876. évi VI. t.-cz. 59. §-a értelmében érintetlenül hagyott azon határozatot, mely szerint a cs—i járás szolgabirája elsőfokú határozatának helybenhagyásával, ugy F. J. mint K. E. szolgálatuknak a szerződési idő eltelte előtt törvényes ok nélkül történt elhagyása miatt az 1876. évi XIII. t.-cz. 57. §-a alapján a 107. §. értelmében, 24—24 frtnak megfelelőleg 12—12 napra át-