Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 372 — sági határozat megváltoztatására az 1876. évi VI. t.-cz. értelmében jogosítva nincs. Az első- és másodfokú határozatok jelzett része pedig a következő okokból volt megsemmisítendő. A tárgyiratokból kitűnik, hogy az R. utcza azon helyen, a hol a kérdéses közkút áll, mindössze csak 12 4 m. széles, és hogy ott azelőtt a szélesség nagyobb volt, a mennyiben a kut előtti régi épület az utcza átlagos vonalától lefelé ugorván, a ház előtt egy kis előtér képződött. F. Adolf a telkén uj épülétet emelvén, kényszeríttetett, hogy az uj háza külső főfalát az utcza szabályozási vonalába helyezze, mi által az épület alapfala a szóban levő közkút falához 40 czm. távolságra közeledett és az utcza a fent jelzett 12 4 m. szélességre szükittetett. Ha a közkút szivattyúval is láttatnék el, a szivattyú állvány nagy közlekedési akadályt képezne, egy rendes járda létesítését lehetetlenné tenné és a kutat tűzvész alkalmával az utczák szük volta miatt kellőleg megközelíteni nem lehetne, s igy annak betömése szükséges lévén, az ezzel ellentétes határozatok megsemmisítendők voltak. 3. Közbiztonsági rendészet. Csupán pénzbüntetéssel büntetendő kihágás esetén sem elővezetésnek, sem letartóztatásnak nincs helye. A hatósági tag, ki ilyen esetben vádlott elővezettetését avagy letartóztatását elrendeli, a btk. 193. §-a alapján bűnös. A m. kir. Curia 1889. évi 11,766. sz. határozata: 0. Béla keczeli másodjegyző a Solt alsójárási szolgabírói hivatalnál L. Mihály fia keczeli lakos ellen szóbeli bántalmazás miatt feljelentést tett. Ezen kihágási ügyben védőügyvédül T. Sándor jelentkezett, ki a budapesti ügyvédi kamara 1887. évi április 1-én 194. fegyelmi szám alatt kelt határozatával az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztve lett, de ugyanazon kamarának 1887. évi július 29-én 507. fegyelmi szám alatti határozatával az ügyvédség gyakorlatába visszahelyeztetett. A kihágási ügyben eljáró N. N. szolgabíró a kamara utóbbi határozatáról tudomással nem bírván, az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 39. §-ának szem előtt tartása mellett a jelentkező ügyvédet felhívta Keczel község elöljárósága utján, hogy ügyvédi gyakorlatába való visszahelyeztetését igazolja. Erre nevezett ügyvéd a helyett, hogy a visszahelyezéséről szóló hivatalos hirdetményre hizatkozott volna, egy irattal válaszolt, mely külsőleg is tiszteletlenséget árul el a hatóság iránt, a mely egyebek között «magas» tudomást emlegetve, következőleg kezdődik : «58/kk. 88. szám alatt tett felhívás folytán van szerencsém sajnálkozásomat kifejezni a tekintetes szolgabíró ur eljárása felett, melylyel igazolván gyengeségét». A félivre terjedő irat sem czímmel sem felzettel ellátva nem lévén, X. X. szolgabíró nyilatkozatot kivánt nevezett ügyvédtől arra nézve, hogy az iratot a szolgabírói hivatalhoz intézte-e ? Erre T. Sándor ügyvéd egy más nyilatkozatot adott be, mely szerint a feltett kérdésre a választ a budapesti ügyvédi kamara fogja megadni «magas» tudomás végett. A szolgabíró nem kapván meg ily uton a szükséges feleletet, nevezett ügyvédet személyes megjelenésre három egymásutáni időben, utóbb a törvényes következmények súlya alatt idézte, de ez bár az idéző végzéseket kellő időben megkapta, mégis meg nem jelent, hanem e helyett egy kérvényt adott be, melyben az illemszabályokat és kegyes engedélyt emlegetve, a/; L.