Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

ból okozott károkért felelősséggel tartozik. Ezen, a hatósági minőségből kifolyó kötelezettség alól az éjjeli őrök elvileg kivételt éppen nem képezhetnek, és az ily indokolatlan intézkedésnek a közbiztonsági állapotokra a leghátrányosabb visszahatása lenne. Az ily értelemben vett törvényszerű felelősség alatt álló éjjeli őrök lényegesen különböznek az ország déli vidékein divatozott úgynevezett felelős őri intézménytől, mely szerint az illetők mint vállalkozók általában kötelezték magukat a felmerülendő károk megtérítésére. Ezen elfajult és a gyakorlatban képtelen és egyúttal erkölcstelen következményekre vezetett intézményt hivatali elődöm 1884. évi 13,319. szám alatt kibocsátott körrendeletében eltörlendőnek jelentette ki; ugyanakkor azonban rendes éjjeli őrök rendszeresítését is meghagyta, mely hatósági közegek, valamint az azok működésére felügyelni köteles elöljáróság kártérítési felelőssége tekintetében mind az áll, a mi a községi törvénynek a felelősségről intézkedő VII. fejezetében foglaltatik; sőt még azon esetben is, ha az éjjeli őrök a község szervezési szabályrendelete szerint mint szolgák fogadtatnának fel, reájuk az 1876. évi XIII. t.-cz. 38. §-a nyer alkalmazást. Kisbirói és éjjeli őri szolgálatnak, mely községi lakosok általi teljesitése iránt hozott községi képviselőtestületi határozat elleni felebbezés elbirálására, minthogy ezen kérdés a községnek szervezkedéséből kifolyó közügyét és nem egyesek magán konkrét ügyét képezi, nem a közigazgatási, hanem a törvényhatósági bizottság illetékes. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 56,175. sz. határozata. A törvényhatósági épitkezési szabályrendelet alkotásánál az épitési engedélyhez kötött épitkezések meghatározása tekintetében első sorban figyelembe veendő azon különbség, mely a vármegye egyes községei között az épitkezések minőségét, valamint a lakosság anyagi helyzetét illetőleg fennáll. A m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter 1887. évi 296. sz. határozata: Jelentésére, melyben a vágsellyei járás szolgabirájának előterjesztése alapján utasitást kér arra nézve, hogy az alkotandó törvényhatósági szabályrendeletben, mely alapelvek szerint tétessék különbség az engedélyhez kötött és az engedélyhez nem kötött épitkezések között, általános tájékozásul a következőkről értesítem az alispán urat: Valamely törvényhatóság •egész területén életbe léptetendő épitkezési szabályrendelet alkotásánál az épitési engedélyhez kötött épitkezések meghatározása tekintetében első sorban figyelembe veendő azon különbség, mely a vármegye egyes községei között az épitkezések minőségét, valamint a lakosság anyagi helyzetét illetőleg fennáll; mert például városon mind a tüzrendőri szempont, mind a városrendezési érdekek az építkezéseknek szigorúbb ellenőrzés alá vételét, s így épitési engedélyhez kötését követelik; továbbá mert ott az emeletes, pincze, bolthajtással ellátott és téglából rakott falakkal biró házak épitése nagyobb szakértelmet igényel, melylyel csak az épitési engedélyhez kötött munkálatok véghezvitelére feljogositott épitő- vagy kőműves mester bir. Falun ellenben, s főleg egészen kis helységekben, a századok óta követett egyszerű épitkezési mód mellett, melytől a lakosság sokszor már kedvezőtlen anyagi helyzeténél s a tőke hiányánál fogva sem térhet el, az építkezéseknek engedélyhez kötése szükségtelennek látszik; mert azokat nem qualifíkált, mind-