Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 362 — 2. Tüz-, építészeti és közlekedési rendészet. Az 1888. évben kelt 53,888. sz. belügyminiszteri rendelet a községi tűzoltóságba való belépés kötelezettségét a 20-tól 40 évesekre szabja meg; minélfogva községi szabályrendeletben magasabb korév meg nem állapitható. Közveszélyes tüz esetén a községi tűzoltóság segitségéül a közerő is kirendelhető. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 69,346. sz. határozata: B. község tűzoltói szabályrendeletének a törvényhatósági bizottsági közgyűlésben jóváhagyott azon intézkedését, mely szerint a községi tűzoltóságnak minden 20—50 éves községi lakos tagjává lenni köteleztetett, B.András és érdektársai b—i lakosok által közbevetett felebbezés következtében felülvizsgálván : azt megváltoztatom s a vármegye közönségét oda utasítom, hogy a szóban lévő szabályrendelet 15. §-át akként módosítsa, hogy a községi tűzoltóságba a belépés kötelezettsége csak a 20—40 éves községi lakosokra terjesztessék ki. Mert a községi tűzoltóságba való belépés kötelezettségét az 1888. évi tüzrendészeti kormányrendelet 18. §-a és ennek alapján alkotott törvényhatósági szabályrendelet 18. §-a a 20—40 évesekre vonatkozólag állapítja meg. Félreértések kikerülése tekintetéből azonban megjegyzem, miszerint a tüzrendészeti kormányrendelet az 1886. évi XXIL t.-cz, 136. §-át hatályon kívül nem helyezhette, mely szerint minden közmunkára köteles egyén tűzvész oltása körül közreműködni tartozik; vagyis a tervezett községi tűzoltóságba csak a 20 - 40 éves lakosok kötelesek ugyan belépni, de az 1890. évi I. t.-czikk 49. §-a szerint kézi közmunka-kötelezettség alatt álló egyének, a mennyiben 20 évnél fiatalabbak, vagy 40 évnél idősebbek, s a köteles tűzoltóságnak nem tagjai is, de közmunka-kötelezettek, a tűzoltási terv végrehajtására hivatott tűzoltóság támogatására az elöljáróság által kirendelhetők és ennek rendeletére a tűz elfojtásában segédkezet nyújtani tartoznak. Tüzrendőri szabályrendeletben a tűzveszélyes anyagok s mezei termények összehalmozódásának az épületektől való tüztávlata nemcsak általánosságban, de részletesen is megállapítandó. A m. kir. belügyminiszer 1889. évi 3065. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint S. város rendőrkapitánya által hozott elsőfokú Ítélet megváltoztatásával, M. K. és M. J. s—i lakosokat az elsőfokúkig terhükre rótt kihágás vádja s következményei alól felmentettek, F. K. és Cs. D. a város belterületén nagyobb mennyiségű takarmány és gabona összehalmozása miatt a törvényhatóság tüzrendőri szabályrendelete 7. és 56. §-ai alapján 10—10 frt pénzbüntetésben, nemflzethetés esetében 1—1 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el; egyszersmind az összehalmozott szalma és takarmány eltávolítására 50 frt pénzbüntetés terhe alatt köteleztettek, a Cs. D. által közbetett felebbezés folytán — hivatalból is felülvizsgáltatván: megváltoztattalak s vádlottak a terhükre rótt kihágás vádja s következményei alól felmentetnek. Mert az elmarasztalás alapjául szolgáló szabályrendelet a tüztávlatokra nézve közelebbi meghatározást nem tartalmaz, csak általánosságban intézkedik, a kérdéses takarmánykazalok pedig, a mennyire ez a bemutatott helyszínrajzból s az ahhoz csatolt