Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 360 azt sejtve, hogy e pénzzel hallgatásra birni akarta, a pénzt visszautasította és az esetet feljelentette. Vádlott nő a kihallgatás alkalmával tagadta, hogy a bábaasszonyt és az orvost megvesztegetni akarta volna. A kii", törvényszék vádlott nőt, tekintettel arra, hogy a községi orvost 40 írttal rábírni akarta arra, hogy kötelessége ellenére őt ne vizsgálja meg, illetve a leletet elhallff btk. 222. §-ába ütköző hamis tanuzásra való rábírás vétségében, ugy a kbtk. 123. §-a alá eső kihágásban vétkesnek mondta ki és az enyhítő körülmények betudásával összbüntetéskép 3 havi fogházra Ítélte. A kir. tábla a büntetést egy évi börtönre változtatta. A kii'. Curia hat hónapi fogházra változtatta a kir. tábla Ítéletét: Minthogy az 1876. évi XIV. t.-cz. szerint közegészségi ügyben a községi szülésznők és községi orvosok szolgálatuknál és hivataluknál fogva a község hatósági teendőjének teljesítésére vannak kötelezve, ennélfogva azok e hatáskörükben annál is inkább közhivatalnokoknak tekintendők, minthogy az érintett t.-cz. 147. §-a szerint a szülésznők mulasztásai a tisztviselők mulasztásaira megállapított fegj^elmi szabályok alá esnek, a községi orvos pedig azonfelül, hogy a 145. §. szerint a község orvosrendőri ügyeit végezni köteles, az 1876. évi XXII. t.-cz. 63. §-a szerint még az elöljáróság tagja is; minthogy akár rendészeti, vagy megelőzési, akár valamely cselekmény vagy mulasztás megállapítása végett hatósági teendővel megbízott közhivatalnoknak kötelessége a szakmájához tartozó eljárás alkalmával észlelt törvénybe ütköző cselekményeket az illetékes hatóság vagy bíróságnak bejelenteni; minthogy e kötelesség megszegésére irányzott ajándék, igéret a btk. 470. §-ába ütköző vétséget állapítja meg; özv. Km., szül. H. Mária pedig H. Júlia községi szülésznőnek mindenféle ajándékot, J. János községi orvosnak pedig az asztalára letett 20 írton felül még 20 irtot abból a czélból ígért, hogy meg ne vizsgálják s ebből folyólag titkolt szülését fel ne jelentsék: vádlott nőt marasztalni kellett. Ha a lelkész a halott eltemetésénél közreműködését, hátralékos illetményei lefizetése nélkül megtagadja, a mennyiben ezen cselekményéből a közegészségügyre hátrány nem állott elő, kihágást nem követ el. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 2736. sz. határozat.1.: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a m. k. járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítéletnek részben módosításával, részben megváltoztatásával K. J. é.-k —i lakos, gör.. kath. lelkész hulla eltemetésének megtagadása miatt az 1876. évi XIV. t,-czikk 115. és 7. §-ai alapján 25 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 5 napi elzárásban, továbbá 30 frt 32 kr eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el. U. D. és neje szül. P. J. ugyanottani lakosok azonban a hulla eltemetése körüli szabálytalanság miatt terhükre rótt kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól felmentettek, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: felmentő részében érintetlenül hagyatik, K. J. görög katholikus lelkész panaszlottra vonatkozó része azonban megváltoztattatik és nevezett a terhére irt kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól felmentetik. Mert a megejtett vizsgálatból azon körülmény, hogy a holttestnek kellő időben való eltemetése a panaszlott lelkész által meggátoltatott volna, ki nem tűnik, mert a vizsgálati iratok szerint a kérdéses holttest a lelkész közbejövetele nélkül ugyan, de részéről minden gátló intézkedés vagy cselekvény nélkül; még a halálozást követő napon és így kellő időben, tényleg eltemettetett; valamint, hogy a vádlott lelkész az eltemetést tulajdonképen