Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 358 — akkor küldött, midőn az orvosi segély későn érkezvén, az annyi időn át segély nélkül hagyott nő halála e mulasztás következtében nemsokára beál­lott; tekintve, hogy vádlott nő az orvos után küldés elmulasztásával köte­lességét sértette meg, őt a gondatlanság által okozott emberölés vétségében bűnösnek kellett kimondani s a miatt 6 havi fogházra és 100 fit pénzbün­tetésre Ítélni. Jogositatlan szülésznői gyakorlat a kbtk. 92. §-a alapján büntetendő s az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 1738. sz. határozata. (Közölve az I. kötet 182. lapján.) A szülök, ha súlyosan sérült kis gyermeküket orvosi segélyben nem részesitik, az 1876. évi XIV. t.-cz. 20. §-ába ütköző közegészség elleni kihágást követnek el. A m. kir. Curia. 1894. évi 125. sz. határozata: H. György és neje György nevü 5 éves fia 1892. évi januárban égési sebeket szenvedett s ugyanazon év márczius 5-én elhalt. A boncz-jegyző­könyv s az erre alapitott orvosi vélemény szerint nevezett gyermek ezen égési sebek következtében halt meg. Mikor a gyermek megsebesült, anyja felügye­lete alatt volt, a tűzhöz ment s meggyúlt ruhája által kapta az égési sebe­ket. A szülők súlyosan megsérült gyermeküket elmulasztották orvoshoz vinni, holott az orvosi vélemény szerint a gyermek orvosi gyógykezelés mellett megmenthető lett volna. Minthogy vádlottaknak az orvosi gyóg3^kezelés szük­ségét belátniok kellett volna, de arra, tekintve a gyermek 7 év alatti korát, törvényileg is kötelezve voltak: e mulasztásuk közegészség elleni kihágást képez minélfogva a nagyváradi kir. törvényszék, valamint a nagyváradi kir. itélő tábla és fenti szám alatt a kir. Curia vádlott H. György és nejét az 1876. évi XIV. t.-cz. 20. §-ába ütköző közegészség elleni kihágásban bűnös­nek mondta ki s őket öt frt pénzbüntetésre stb. Ítélte. A ki a dajkaságba vett csecsemőt kellő táplálkozás és gondozásban nem "része­siti, és ez által a csecsemő 8 napnál tovább tartó elsatnyulását idézi elő: a szándéko­san elkövetett súlyos testi sértés vétségét követi el. A m. kir. Curia 1893. évi 742. sz. határozata: Vádlott Z. Bertalanná D. Teréznek 1891. évi ápril hó 19-én született hu gyermekét tartás és gondviselés végett havi 5 frt lefizetés mellett magá­hoz vette, azonban annak gondozását az 5 hét és 7 napi nálla léte alatt teljesen elhanyagolta, a minek következtében a csecsemő az orvosi vélemé­nyek szerint annyira el volt gyengülve az éhség és a nem kellő tisztántar­tástól, hogy a kisded elhalálozása is bekövetkezhetett volna, ha utána jobb és gondosabb ápolásban nem részesitik. Miután pedig vádlott a koránál fogva önsegélyre képtelen és gondozás végett magához vett kis gyermeket a tanuk hit alatti bemondása szerint heteken át naponkint magára, illetve az önfen­tartásra képtelen 7 éves kis leánykájára hagyta, anélkül, hogy az élet fen­tartására szükséges táplálékról és tisztántartásról gondoskodott volna s igy oly körülmények közt hagyta el a kis gyermeket, hogy megmentése csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom