Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 348 — köz- vagy magánkórház utolsó osztályába felvehető; — ily esetben azonban a fizetési kötelezettség elismerése czéljából a kórházi gondnokság köteles az illetékes betegsegélyző pénztárt azonnal értesíteni. Szükségesnek tartom a törvényhatóság figyelmét egyszersmind az 1891. évi XIV. t.-cz. 26. és következő szakaszainak ama rendelkezéseire is irányozni, melyek szerint minden munkaadó köteles a törvény 2. §-ának rendelkezései alá eső alkalmazottjait betegsegélyezés végett, pénzbüntetés terhe alatt bejelenteni és mulasztás esetében a büntetésen kivül még a felmerülő költségeket is megtéríteni tartozik. A hivatalnokok fizetéss és nyugdija, nemkülönben a hivatalnok özvegyének nyugdija a betegápolási gyógydijak fejében korlátlanul igénybe vehetők, méltányos esetekben azonban megengedhető a gyógydijak havi részletekben való törlesztése, sőt a czélból az illető hivatalnoknak fizetési előleg is utalványozható. A m. kir. belügyminiszter 1882. évi 36,862. sz. határozata: Tapasztaltatván, hogy kisebb évi fizetéssel biró hivatalnokoktól a gyógydijak többször azon oknál fogva nem voltak beszedhetők, mert ezen dijaknak az illetők fizetéseiből való behajtását, illetőleg levonását egyes törvényhatóságok és hivatalíőnökök, hivatkozva az 1876. évi XXXI. t.-cz. 1. §-ára megtagadták, e kérdést illetőleg a minisztertanács f. évi június 12-én 57. sz. a. kelt határozatában kimondotta, hogy a hivatalnokok fizetése és nyugdija, valamint az özvegyek nyugdija a betegápolási gyógydijak fejében, közigazgatási uton, tekintet nélkül az 1876. évi XXXI. és 1881. évi X. t.-czikkek határozmányaira és az ott megállapított minimumokra, mindig igénybe vehetők, megengedtetvén azonban, hogy egyes figyelmet érdemlő esetekben a gyógydijjal tartozó hivatalnokok és nyugdijasok a dijak levonását megfelelő havi részletekben teljesíthessék, esetleg pedig nekik e czélra azon hivatal részéről, melyhez tartoznak, fizetési előleg utalványoztassék. Az agyrázkódtatás (commotio cerebri) magában véve nem elmekór, hanem a rendes betegségek közé tartozik s igy az ezen bántalom után felmerült gyógyköltség az államkincstárt nem terheli. A három hónapon tul belügyminiszteri engedély nélkül ápolt egyén kórházi költségei pedig egyáltalában meg nem téríttetnek. A m. kir. belügyminiszter 1884. évi 18,239. sz. átirata a horvát-szlavónországi kormányhoz: A varasdi kórházban 1881. évi május hó 27-étől 1882. évijunis 18-áig ápolt K., született P. A. illetőségének megállapítása és az utána felmerült 232 frt 20 krnyi gyógyköltségek megtérítése tárgyában f. évi február hó 3-án 11,648. sz. a. kelt becses átiratára van szerencsém következőleg válaszolni: Z. megye alispánja a s—i járás szolgabirája által felvett, idecsatolt jegyzőkönyvet terjesztette fel, mely szerint Cs. község elöljárói szóban levő kórházi ápoltat Cs. községi illetőségűnek elfogadják és egyszersmind az ő, valamint hozzátartozóinak vagyontalanságát szabályszerüleg beigazolják. E szerint a felmerült gyógyköltség rendes betegség fenforgása esetén Z. vármegye be*egápolási alapját, elmebántalom vagy bujakór esetében pedig a m. kir. államkincstárt terhelné. Miután a fejlapon és a számlán a betegség commotio cerebrinek (agyrázkódtatásnak) jeleztetik, ezen bántalom pedig magában véve nem elmekór, hanem a rendes betegségek közé tartozik,