Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

vetni nem akarta, a kórházba fel nem vétetett. Erre nézve kijelenteni, miszerint azon általános elv, hogy polgári kórházakban senki akarata ellenére nem gyógykezeltethető, nem alkalmazható azon hadkötelesekre, kik a sorozó vagy vegyes felülvizsgálati bizottság által utasíttatnak oda. Ezek akaratuk ellenére is gyógykezelendők. Ugyanis az 1868. évi védtörvény végrehajtása tárgyában kibocsátott utasitás 60, illetőleg az ujabb utasitás 62. szakasza értelmében első sorban a sorozó, esetleg a vegyes felülvizsgáló bizottság határoz a felett, vájjon a valamely testi fogyatkozásban szenvedőnek talált hadköteles gyógyitás, illetőleg megfigyelés végett polgári, avagy katonai kórházba küldendő-e; minthogy a sorozó bizottság részéről a fennálló szabályok értelmében hozott és a polgári kórházba való küldést kimondó határozatoknak végrehajtása az illető hadkötelesek beleegyezésétől nem tétethetik függővé, ennélfogva a sorozó bizottság fenti határozata végrehajtandó, nevezett hadköteles kórházi ápolásba veendő és annak megtörténtéről ide jelentés teendő. A nyilvános gyógy- és betegápolási, úgyszintén a szülházi költségek megállapítása közigazgatási útra tartozik. Az ily követelések iránt ingó vagyonra, a végrehajtást az illetékes közigazgatási hatóságok rendelik és foganatositják. Lefoglalható ingóságok nem létében vagy azok elégtelensége esetén, az ingatlanokra vezetendő végrehajtás az illetékes polgári biróságok által rehdelendök el s ez esetben a törvényhatósági közigazgatási bizottságnak azon végzése alapján, melyben kimondatott a fizetni köteles ingatlan vagyonára vezetendő végrehajtás, a tiszti ügyész az illetékes polgári bíróságnál köteles a végrehajtás elrendelését kérelmezni. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 82,131. sz. határozata: Ujabb időben ismételten merültek fel esetek, midőn a gyógy- és betegápolási, valamint a szülházi költségek behajtása czéljából lefoglalható ingó vagyon nem létében vagy elégtelensége miatt a fizetésre kötelezettnek ingatlanára vezetendő végrehajtás iránt a közigazgatási hatóságok által hozott határozatok foganatosítása a kir. biróságok részéről megtagadtatott azon indokból, mert az ily határozatok nem az arra illetékes közigazgatási hatóságok által hozattak és a határozatok foganatosítása nem az annak elrendelésére az 1881. évi LX. t.-cz. 2. §-ának második és harmadik bekezdése értelmében illetékes polgári bíróságnál kérelmeztetett. A gyógy- és betegápolási, valamint a szülházi költségek behajtásánál felmerült ezen nehézségek elhárítása és teljesen egyöntetű eljárás czéljából a szóban levő költségek behajtása körül követendő eljárás tekintetében, az ujabban hozott törvények rendelkezéseinek figyelembe vételével az igazságügyi miniszter úrral egyetértőleg a következőket rendelem: A nyilvános gyógy- és betegápolási, úgyszintén szülházi költségek megállapítása közigazgatási útra tartozik. Ha a felmerült költségek az ápoltnak vagy fizetni kötelesnek ingó vagyonából hajtandó be, a közigazgatásüag megállapított költségek behajtása iránt az 1875. évi III. t.-cz. és az annak alapján 1876. évi 51,661. szám alatt kelt belügyminiszteri rendelettel kibocsátott szabályrendelet 66. §-a értelmében a törvényhatóságuk saját hatáskörükben intézkednek. A közigazgatási uton hozott határozatok alapján tehát ingó vagyonra a közigazgatási hatóságok rendelik el a végrehajtást és azt ugyanazoknak közegei foganatositják. Lefoglalható ingóságok nem léte vagy elégtelensége esetében, a nyilvános gyógy-, betegápolási és szülházi költségek behajtása végett, az ingatlanra vezetendő végrehajtás elrendelésére, tekintettel az 1876. évi VI. t.-cz. 24. §-ának b)