Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 310 — ellen kiszabott büntetésre nézve, — minthogy Sz. N.-ra nézve az, hogy ő a kihágásra atyja által használtatott volna fel, mivel sem igazoltatott — meg nem állapittatik. Ha a panaszlott apa ellen az, hogy a vele bár egy háztartásban élő fiát, a vadorzásra üzletszerűen felhasználta, be nem igazolható, mint részes sem marasztalható el vadászati kihágás miatt. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 1658. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a körmendi járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, G. J. földmives, orvvadászat által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján a 33. § alkalmazásával (200) kétszáz forint pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 20 napi elzárásban, továbbá a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében magasztaltatott el és az iratok a felmerült jövedéki kihágás elbírálása végett a kir. pénzügyigazgatósághoz áttétetni rendeltettek; G. J. ugyanottani lakos földmives pedig — vadászati kihágásban részesség miatt — az 1879. évi XL. t.-cz. 26. és az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-ai alapján 10 forint pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén egy napi elzárásban, továbbá a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztalhatott el; kimondatván ellene egyúttal az 1883. évi XX. t.-cz. 35. §-a alapján az elsőrendű vádlott pénzbüntetéseért, annak fizetésképtelensége esetén a felelősség, az elmarasztalt G. J. által Írásban beadott felebbezés folytán felülvizsgáltatván : nem felebbezett részének érintetlenül hagyása mellett, felebbezett részében megváltoztattatik — és másodrendű vádlott G. J. az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik; mert az elsőfokú Ítélet, indokolásában rölsorolt tények által azon körülmény, hogy vádlott vele egy háztartásban élő fiát a vadorzásra üzletszerűen felhasználta és igy magát a vadászati kihágásban részessé tette volna — beigazolva nincsen. Azon cselekmény, hogy egy cseléd, vadászó gazdája parancsára, a nélkül, hogy tényleg maga is vadászott vagy hajtott volna, idegen vadászterületekre ment, vadászati kihágássá nem minó'sithető. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 689. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, melylyel a csabai járás főszolgabirája által hozott I. fokú Ítéletnek azon része, mely szerint W. J. gazdálkodó, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-ába ütköző vadászati kihágás miatt. 10 frt pénzbüntetésben, esetleg 1 napi elzárásban s a felmerülő költségekben marasztaltatott el, s azonkívül lőfegyverének elkobzása mon 'atott ki, helybenhagyatott, — azon része pedig, mely szerint F. J. I. r. vádlott cselédje a fennebbi kihágásban való részesség miatt, az idézett t.-cz. és § alapján szintén 10 frt pénzbüntetésben, esetleg 1 napi elzárásban lett elmarasztalva PZ 1878. évi V. t.-cz. 72. és 66. §-ai alapján, a kbt, 12. §-ának alkalmazásával, akként módosíttatott, hogy utóbb nevezett büntetése 2 írtban, vagy félnapi elzárásban állapíttatott meg, az elmarasztaltak által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: I. r. vádlottra vonatkozó részében indokainál fogva helybenhagyatik, II. r. vádlottra vonatkozó részében azonban megváltoztattatik, ,s ezen vádlott a terhére rott kikágás vádja és következményei alól felmentetik; mert a midőn II. r. vádlott idegen vadász-